Az MIT kutatói egereken végzett kísérletek során demonstrálták, hogy speciális frekvenciájú fényvillogással úgy változtatható meg az agy működési mintázata, hogy közben csökken a béta-amiloid plakkok mennyisége a szervben. Bár egyáltalán nem biztos, hogy a technika embereken is működni fog, és ha igen, akkor sem garantált, hogy a plakkok puszta felszámolása elég lesz a betegség gyógyítására, kétségkívül érdekes, új megközelítésről van szó, amely talán más agyat érintő kórok esetében is alkalmazható lehet.
Bár az Alzheimer-kór kezelésével és lefolyásával kapcsolatban továbbra is meglehetősen hiányosak ismereteink, a jelek arra mutatnak, hogy a betegség kibontakozásában meghatározó szerepet játszanak az agyban felgyűlő fehérjelerakódások, amelyek megzavarják a szerv működését. Az MIT szakértői azt remélik, hogy a plakkok megszüntethetők lehetnek az agyi immunrendszer stimulálása révén, és ilyen módon helyreállíthatóvá válhat a normál agyműködés.
Az agyban a mikroglia sejtek látják el az immunvédelmi feladatokat, és a vizsgálatok szerint ezen sejtek aktivitása specifikus agyműködési mintázatokhoz köthető. Az Alzheimer-kóros betegekben ez a fajta mintázat, a gamma-agyhullámok jelentkezése sokkal ritkábban figyelhető meg, mint az egészséges agyban. A kutatók így kísérleteik során azzal próbálkoztak, hogy külső ingerek révén hangolják át az egerek agyát erre a működésre. Ez 40 hertzen villogó fényekkel sikerült is nekik.
Annabelle Singer, a kutatás egyik résztvevője elmondása szerint a fények helyreállították a kórosnak tekinthető idegi működést, és beindították az immunsejteket, amelyek eltakarították az egerek agyában található plakkokat. Az állatokat egy héten keresztül napi egy órát tették ki a villogó fénynek, és a kísérlet végére azok agyában kevesebb amiloid plakk volt, mint egy héttel korábban. A módszer hatásmechanizmusa egyelőre ismeretlen, de biztató jel lehet, hogy a villogó fény az Alzheimer-kór egy másik velejárója, a szintén hibás fehérjékből létrejött tau kötegek ellen is hatásos. (A fenti képen jobbra a kontrollcsoport, balra a 40 Hz-es villogó fénnyel kezelt csoport egyik tagjának agyi részlete látható, benne a zölden világító amiloid plakkokkal.)
Rossz hír ugyanakkor, hogy a kétféle rendellenes szerkezetű fehérje mennyisége csak az állatok látókérgében csökkent, az emlékezettel kapcsolatos régiókban pedig nem, pedig a betegség éppen ezeken a területeken sújt le először. A szakértők azonban úgy vélik, hogy hosszabb ideig alkalmazott fényterápiával, az agyba beültetett, gamma-hullámokat keltő elektródákkal vagy gyógyszerek révén előbb-utóbb ezen régiókba is eljuttatható lehet a hatás.
Ahogy már említettük, ha a módszer emberekben is működőképesnek bizonyul, amire nincs garancia, akkor sem biztos, hogy megoldást jelent majd az Alzheimer-kórra, hiszen könnyen lehet, hogy a plakkok és kötegek csak valami háttérben húzódó folyamat tünetei, nem pedig elsődleges okozói a problémáknak. A koncepció azonban kétségkívül izgalmas, és sok új lehetőséget felvethet az agy gyógyításával kapcsolatban.
