Amikor egy ügyes és modern tabletre gondolunk, akkor valószínűleg valamelyik Apple, Samsung vagy Xiaomi termék jut eszünkbe, de gyártótól és hardveres teljesítménytől függetlenül is biztosan egy karcsú, könnyed lap jut eszünkbe, melyet akár egy kézzel is könnyedén megtartunk, a táskánkban pedig úgy tűnik el, mintha nálunk sem lenne. Nos, vannak gyártók, akik egészen más filozófia mentén fejlesztik a termékeiket, aztán ott az Ulefone, mely konkrétan szembe megy az összes piaci trenddel, legyen szó luxust és csillogó életstílust mímelő anyaghasználatról, áramvonalas és fiatalos formákról vagy piacformáló szoftveres és hardveres újításokról.

Az Ulefone egy, azon kínai vállalatok közül, melyek Sencsenből indultak, ám a tucatmobiloktól már nem sokkal 2014-es alapítása után jóval izgalmasabb területre lépett. A gyártó termékeinek zömét a többség által csak strapatelefonnak hívott termékek teszik ki, melyek általában masszív, olykor drabális készülékek, elsősorban az ütésállóság és a hosszú üzemidő jegyében. Egy építkezésen vagy egy tömegrendezvény munkálatai során ugyanis nem a szép üveg hátlap vagy a tökéletes OLED kijelző a leghasznosabb, inkább az, hogy ne keljen töltőre dugni a nap egyharmadánál, hogy ne repedjen el egy kis eséstől és lehetőleg ne zavarodjon meg egy kis nyári melegtől, pont akkor, amikor éppen szükség lenne rá.

Aztán vannak olyan az esetek, amik megidézik azokat a fura, kínai piacos bóvlikat, amik egyszerre próbáltak minden is lenni: zenéltek, világítottak, rezegtek és gyümölcsöt is préseltek. A különbség csak az, hogy az Ulefone egy sikeres és elismert gyártó, mely nagyon is komolyan veszi a szerepét, így hozzáállásában és készülékeiben felfedezhető valami az egykori innovátorokból és csúcskészülékekből is, melyek a pénzünkért cserébe igyekeztek minél több lehetőséget és eszközt a felhasználók kezébe adni. Az Armor Pad 3 Pro aligha trendi és távolról sem egy csúcskészülék, de amit csinál, az megérdemli a figyelmet, ugyanis többek között a legmagasabb polgári és katonai ellenállósági minősítésekkel rendelkezik, amit egy táblagép megkaphat.

Csomagolás és tartozékok

A csomagolás harsány sárga színei és a háttér nagy részét kitöltő cseppmintás, bordás lemez az építési területek figyelemfelkeltő sárga sávjaival közösen igyekeznek jelezni, hogy kiknek is szólhat első sorban ez a készülék. Ez nem éppen a gyerek mesenézős tabletje lesz, mert bár az bizonyos, hogy kárt nem tesz majd benne, megmozdítani sem egykönnyen fogja.

A karton kellően kemény, na nem mintha a tabletet féltenünk kellene a szállítási sérülésektől, valószínűleg ha a készleteket utazás közben egy repülőkatasztrófa érné, semmi bajuk nem lenne. Vannak viszont kiegészítők is bőven, amiknek nem árthat egy kis védelem. Például a 66W-os GaN gyostöltő, az egészen jó minőségű és vastag Type-C kábel, illetve néhány további extra.

A dobozban ugyanis külön helyet kapott egy kis csavarhúzó, középen pedig egy fém rögzítőlapokkal megtoldott rugalmas pánt található. Bizony, a készülék jellegéből adódóan a gyártó gondolt a nehézkes kezelhetőségre és elébe ment a dolognak, ezzel a stabilitást javító kiegészítővel. Szuper és egyedi megoldás, melyre jó eséllyel szükségünk is lesz.

A bőséges, papír alapú tájékoztatóanyag mellett egy SIM-tű az amúgy körömmel is egész könnyen kihúzható tálca kibányászásához, illetve négy tartalék csavar is megtalálható volt a dobozban. 

Dizájn és képességek: nem a megszokott táblagéped

Mielőtt nagyon belemerülnék a specifikációk elemzésébe, kihangsúlyoznám a lényeges pontjait, ugyanis van belőlük pár. Először is beszélnem kell az 1.3 kilogrammos tömegéről, ami egyenesen a 33 280 mAh-es akkumulátorából következik. Ilyet sem látni minden nap, pedig az Ulefone aztán tipikusan nem a spórolós fajta, ha gépeibe paszírozott akksikról van szó. Ez nagyjából 3-4-szerese az átlagos táblagépeknek, szóval sejthetjük, hogy a hardverek energiaigényétől függetlenül is meglehetősen sokáig nyúzhatjuk majd két töltés között.

A második, szó szerint szembetűnő jellemzője az a hátoldali reflektorpár, mely 1100 lumenes fényerőt képes kiokádni magából, egészen elképesztő hatást produkálva. A kétszer 483 darab LED-ből álló hátoldali panel széles szögben, komoly erővel szórja a fényt és talán mondanom sem kell, hogy az átlagos mobilos LED-es vakuk sokszorosára képes. Szóval egy sátortábor éjszakai fényigényét simán hozza, de akár sürgős műszaki munkák esetén is kihúzhat minket a bajból, pláne, ha villanyszerelésről van szó.

Ez az impozáns fényágyú nagyjából 30 méteres körzetben képes kiszolgálni az igényeinket, ráadásul a gép alapteljesítményével együtt is képes közel egy napon át világíthat maximális teljesítményen. Ha a három fényerő-fokozatból az enyhébbekre kapcsolunk, ennek a többszörösét is elérhetjük, ami számos esetben még mindig több lehet az elegendőnél. Mindezt akár zuhogó esőben, vagy víz alá merítve, ami nem semmi.

Itt jegyezném meg az IP68 és a jóval ritkábban látott IP69-es ellenállósági szabványokat. Előbbi a a maximális por- és vízállóságra utal, ami esetünkben 1.5 méteres merülést jelent, 30 percen át, illetve finom sz emcsés homoknak, pornak vagy fűrészpornak való teljes ellenállást. Az IP69 már izgalmasabb, ugyanis ez garantálja, hogy az eszköz ellenáll a magas nyomású (akár 100 bar) és magas hőmérsékletű (akár 80 °C-os) vízsugárnak, minden irányból. Sár vagy fáradt olaj? Jöhet a magasnyomású mosó, nem probléma. 

Az ipari ellenálló képesség jegyében a kijelző körül egy kifejezetten vastag, magasított TPU (termoplasztikus poliuretán) gumikeret fut végig. Szóval ha a tablet arccal lefelé esik rá egy sík felületre (vagy betonra), az üveg nem érintkezik a talajjal, mert a gumírozott keret jó eséllyel előbb elnyeli az ütést. Az előlap Corning Gorilla Glass 5 bár nem a legújabb, azért 1.2 méterről elég jó eséllyel megússzuk a törést, a karcok ellen is jól véd, de van rajta egy gyári fólia is, szóval egy darabig vélhetően rendben leszünk vele.

A jobb és bal oldalán futó éleket fém (alumínium ötvözet) panelekkel erősítették meg, amelyeket látható csavarok fognak össze. Ez adja a gép torziós merevségét (nehéz elhajlítani) és védi a belső áramköröket a préselődéstől. A sarkokon extra vastag, légkamrás gumi sarokvédők találhatók. Mivel az eséseknél a sarkok a legsérülékenyebbek, ezek a  miniatűr lökhárítóként működnek. A fizikai gombok (bekapcsoló, hangerőszabályzók és a narancssárga gyorsgomb) szintén fémből vagy rendkívül strapabíró műanyagból készültek, masszív, jól érezhető nyomásponttal.

De ha már gombok és kapcsolók, ezekkel is el leszünk látva, ahogy csatlakozókkal is, ami manapság igazán lelkesítő. Először is álló helyzetbe állítva a tabletet, a bekapcsológombot alul kell keresnünk a jobb oldalon, a hangerőszabályzók társaságában. Meglepődtem, hogy a bekapcs még ujjlenyomatszenzort is tartalmaz, ami ráadásul szuperül működik, így az adataink is nagyobb biztonságban lesznek. 

Balra haladva a vaskos gumitömítéssel védelmezett Type-C és egy 3.5 mm-es jack audio port található, ami szívemnek kedves extra, bár egy ilyen terméktől igazából el is vártam. Amit viszont nem vártam, az a teljes méretű HDMI kimenet a felső peremen. Ez bizony kifejezetten hasznos lehet, ha egy külső monitoron szeretnénk dolgozni és épp nem támaszkodhatunk vezeték nélküli adatátvitelre. 

Közvetlenül mellette a SIM-tálca található, ami egyben a MicroSD tálcája is. Az egyik oldalán az SDXC, a másikon nem egy, de mindjárt kettő darab NanoSIM kapott helyet, tehát a rugalmasabb adatkezelés mellett hanghívást is intézhetünk, illetve mobilnetezhetünk, ha nincs WiFi a közelben.

Végül, de nem utolsó sorban a jobb oldali gombokat érdemes megemlíteni, melyekből az egyik a reflektor kezelőgombja, mely egyben a szoftveres felületet is megnyitja nekünk. A másik, látványosan narancssárga gomb egy programozható gomb, mely recés felületű és kissé kitüremkedik a helyéről, szóval kesztyűben is kitapogatható és benyomható. A beállítások közé illesztett Custom Key menüpontban egy- és dupla klikk, illetve hosszú lenyomás esetén más-más funkciók rendelhetők hozzá, a felkínált gyorsfunkciók (lámpa, screenshot, stb.) bármely telepített app is megnyitható vele.

De csatlakozókból még mindig nem futottunk ki, ugyanis a hátoldalon és vízszintes helyzetban a bal alsó szélen is találhatunk továbbiakat. A hátoldali, 8-pines pogo pines megoldás igazából az Ulefone dokkolója, melyet leginkább az Ulefone Sound Kit néven elérhető külső hangfallal hasznosíthatunk, de töltőállomás is elérhető, így nem kell folyton nyúznunk az USB-C-t, illetve annak gumiajtaját, mely idővel elkophat, rombolva a vízállóságot.

A kisebb, 6-pines uSmart leginkább arra szolgál, hogy professzionális ipari vizsgálóeszközöket csatlakoztassunk hozzá. Ez lehet ipari környezetben vagy műszaki munkák során hasznos endoszkópos kamera, vagy digitális mikroszkóp precíziós feladatokhoz. Ezzel a készülék valóban sokkal inkább tűnik hasznos munkaeszköznek, mint szórakoztató gépnek.

Végül ott a kiegészítőknél említett tartópánt, melyhez a hátoldalon négy csavar is tartozik. Ezeket kicsvarozva a pánttal kényelmesebb és stabilabb fogást érhetünk el, lényegében a tenyerünkhöz, ujjainkhoz szoríthatjuk a tabletet, amire szükség is lesz, mert egy ilyen vastag és ilyen nehéz gépet még két kézzel sem túl kényelmes kezelni. Az elérhető kiegészítők között amúgy van egy stabilizáló heveder-készlet, mellyel kezeink felszabadulnak, terepen kifejezetten hasznos lehet.

Hardver és szoftver

Bizony, ahogy az sejthető, egy ekkora és ilyen jól felszerelt eszköz árszabása aligha lehet ennyire baráti, hacsak nem hoztak komoly kompromisszumot a fontos hardverek terén. Márpedig a beépített SoC, avagy rendszerchip a termék egyértelműen leggyengébb pontja. Bár a készülék mindössze két éve jelent meg, a MediaTek MT8788 egy nagyjából 7 esztendős chip, 12 nanométeres gyártástechnológiával. Ezt a csíkszélességet pedig azért már jócskán meghaladták a középkategóriában is, az MT8788 viszont legfeljebb a belépő szint tetejéig ér el.

A modernebb középkategóriás chipek (mint a MediaTek Dimensity 7000-es széria vagy a Snapdragon 6-os sorozat) ennek a teljesítménynek a dupláját-tripláját nyújtják, ráadásul jóval alacsonyabb fogyasztás mellett. Kíváncsi is lennék, hogy mit tudna egy frissebb lapka ugyanezzel a masszív akkumulátor-heggyel társítva, de akár a tablet is lehetne könnyebb, ha ezt az üzemidőt hozhatná ennél kisebb akkucsomaggal. Az LPDDR4X memória sem véletlenül állt meg 8 GB-nál, ugyanis a chip többet, illetve ennél újabb szabványt nem tud kezelni, ahogy a kijelzők esetében is van limit, a képfrissítés legfeljebb 60 Hz-ig támogatott. 

A kijelző egy IPS, abból pedig a vállalható fajta, jó betekintési szögekkel és korrekt színekkel, amennyiben nem helyezzük OLED-es mobilok mellé. A 10.36 hüvelykes képtálón a tartalomfogyasztás szuper, a 2000 x 1200-as felbontás pedig elegendő volt ahhoz, hogy az apróbetűs információk is kellő részletességgel jelenjenek meg rajta. Ez nagyjából a minimum, ami elvárható, de azt legalább korrekt módon teljesíti. A tartalmak kültéri fogyasztását, általános láthatóságát az 500-nites fényerő sajnos nem támogatja valami erősen, ami szomorú, hiszen jó eséllyel egy ilyen strapadarab nem csak zárt terepen kerülhet bevetésre.

Mindez azonban nem sokat számít, ha alapvetően munkára, terepre szánt termékről van szó, ahol az egész csomag azt a szent célt szolgálja, hogy lehetőleg esőben, fagyban, porban és tűző napon is munkára alkalmas legyen. A gyártó szerint az akkumulátorok konkrétan -30°C-ig képesek üzemkész állapotban maradni, de Szibériába sajnos pont nem tudtam elvinni tesztelni, így inkább elhiszem nekik. Mindenesetre a 30+ fokokat valóban jól bírja, amennyiben az építkezésen nem benchmark szoftverek stressztesztjeit szeretnénk pörgetni rajta naphosszat, valószínűleg rendben leszünk.

A rendszersebesség alapvetően elviselhető, nagyjából olyan, illetve talán egy fokkal jobb, mint amire számítottam a specifikációk láttán. A böngészőket és egyszerűbb appokat tűréshatáron belüli gyorsasággal nyit meg, tehát közösségi médiát és mozgóképes tartalmakat kényelmesen fogyaszthatunk vele, illetve Full HD-s felbontásig monitort, TV-t és projektort is ki tud majd szolgálni a teljes értékű HDMI csatlakozóján keresztül. Akadozás, megtorpanás sajnos olykor előfordul a menüben és az appok megnyitásakor, ez sajnos sem éppen egy erőmű.

Sajnos szoftveres téren sem leszünk elkényeztetve, ugyanaz az Android 13 rendszer elérhető rá, amivel 2024-es megjelenésekor indult, de biztonsági frissítés legalább érkezett rá. Az első indítását követően egy 2026. május 5-én kiadott csomag telepítését végezte ijesztően sokáig. Tetszik vagy sem, ez tehát egy erősen kompromisszumos készülék, bár kíváncsiságból leszedtem rá egy pasziánsz (solitare) appot, amit gond nélkül futtatott is, ha ebédszünetben nem csak videós vagy zenés tartalmakkal ütnénk el az időt.

Alapvetően egy meglehetősen fapados és nem túl jól optimalizált rendszert kapunk, mindenesetre azért a teljesítménye egyáltalán nem volt vállalhatatlan. Szoftveres szempontból az alapvető csomag jár a Google jóvoltából, illetve pár további apróság, ám ezek már nem kaptak magyar fordítást, esetükben a legjobb opciónk az angol lesz. Ilyen a Service Center mely elsősorban a gyártói- és termékinformációkat, illetve termélajánlókat tartalmaz.

Ezen kívül a kissé visszafogottra és némileg haszontalanra sikerült ToolBag app is elérhető. Az iránytű, a vízszintmérő, szögmérő, zajszintmérő, illetve a magasságmérő funkciók lényegében ki is merítik a hasznos lehetőségek listáját, esetleg a kamerát használó nagyító jól jöhet még. A Funny Sound nagyjából egy ugató kutyát és egy-két fura, rossz minőségű hangmintát tartalmaz, (meglehetősen retró élmény), a Warning pedig riadókürtöt, illetve a képernyőt vagy a hátlapi LED-eket villogtató gombokat ajánl fel nekünk. Wow.

A beépített tárhelye 256 GB kapacitású UFS 2.2 flash memória alapvetően nem rossz, bár a chipset ezt is visszafogja kissé, mindenesetre a 400 MB/s körüli írás és az 1GB/s olvasás alapvetően megfelelő sebességet nyújt az általános munka során, az appok telepítését is inkább az SoC fogta vissza, mindenesetre tapasztaltam már gyorsabbat. Szerencsére akár 2 TB-ig támogat MicroSDXC kártyát, ami bár jóval lassabb lesz, de legalább nem kell feláldozni egyik NanoSIM-et sem, így minimális ráfordítással bőséges tárhely állhat rendelkezésünkre.

Végül érdemes megemlíteni a kamerarendszert, ami meglehetősen érdekesre sikerült. A hátlapi 50MP-es Samsung szenzor és az előlapi 32MP-es szelfikamera papíron nem hangzanak rosszul, ilyen egyszerűbb okoseszközökben ritkán találni hasonló értékekkel bíró szenzorokat. A gond csak az, hogy sem a rendszerchip, sem a szoftveres optimalizáció nem tudja belőlük kihozni az elméleti képességeiket, így bár aligha várunk egy strapakészüléktől díjnyertes képminőséget, kár, hogy az amúgy vállalható specifikációk végül nem kapják meg a lehetőséget a kiteljesedésre. Villanyórát leolvasni, építkezésen dokumentálni bizonyosan megfelelő lesz, de ha nem remeg a kezünk, azért átlagos fotós vagy videós emlékeket így is gyűjthetünk

Adatkommunikáció

Szuper, hogy még SIM-kártyát is fogad, ráadásul kettőt is NanoSIM formátumból. Ezzel az általános hanghívások mellett 4G-s hálózatokra csatlakozhatunk, ami itthon, az esetek többségében elegendő lesz. A műholdas képességek (GLONASS, Galileo, GPS, A-GPS, BeiDou) vegyesek, mivel olykor kissé pontatlan volt, cserébe legalább gyorsan meghatározta a helyzetemet.

A WiFi 5 szabvány elérhető (802.11a/b/g/n/ac), tehát van 2.4 és 5GHz is, tehát nem a legmodernebb, de ez a chipset ismeretében annyira nem ért váratlanul, illetve a Bluetooth 4.2 sem a legfrisebb szabvány, de általános használat során nem éri majd hátrány a felhasználókat. 

Különleges extra egy ekkora tábla esetében, hogy van NFC. Mobilos vásárláshoz a többség valószínűleg nem ezt az asztallapot fogja választani, mindenesetre a lehetőség adott. Egyes munkakörökben azonban a beépített chip és az adatolvasás lehetősége szintén hasznos lehet. Sajnálatos, hogy ezzel együtt infra nem került beépítésre, de mindent ezek szerint nem lehet.

Üzemidő és töltés (powerbank!)

A brutális tömegét alaposan megszolgálja üzemidővel, így a legrosszabb esetben is egész napon át terepen lehet és dolgoztathatjuk úgy, hogy töltőre lenne szüksége. Extrém esetben vegyük mondjuk maximális fényerőt és folyamatosan dolgozó GPS-t. Rövidebb munkanapokkal akár 3, de húzósabb, 12 órás műszakokkal is legalább 2 napot dolgozhat úgy, hogy az akksik feladnák a harcot.

Filmezés, online stream, YouTube akár 40 órán át is mehet rajta, de ha találunk olyan 3D-s játékot, ami élvezhetően fut rajta, akkor is meglehet az akár 22 óra. A készenléti merülése pedig egyenesen zseniális, elmehetünk otthonról napokra, hogy elfelejtenénk kikapcsolni, a merülési adatok alapján akár 2-3 hétig is elvan, napközben alig merült két használat között. Átlagosan heti egyszer, intenzívebb használat esetén pedig 3-4 naponként kell majd a tölteni, ami egészen felszabadító élmény egy átlag okostelefon után, amit alaposan megesz a WiFi, a mobilnet, illetve a GPS intenzív használata.

Végül a töltés. Ekkora telep feltöltéséhez azért időre lesz szükség, a 100 százalékhoz nagyjából 5-6 órára, a mellékelt gyári töltőjével. 20%-hoz kb. 35-40 perc kell, illetve 35%-hoz 75 perc. Cserébe előbbivel 5-6 óra GPS-t, az utóbbival még többet nyerhetünkm plk. 12+ óra YouTube-ot. Különlegessége még, hogy maga a készülék is képes töltőként viselkedni! Amennyiben szükségünk lenne a vaskos akkupakk szolgálataira, az Armor Pad 3 Pro képében egy 5 wattos, vészhelyzeti powerbankot kapunk a Type-C-n keresztül.

Kell ez nekem?

Az a helyzet, hogy kedvelem a szokatlan cuccokat, melyek eltérnek az átlagtól, mindezt ráadásul nem feltétlenül látványos, de hasznos tulajdonságokkal teszik. Az Ulefone Armor Pad 3 Pro egy kissé ellentmondásos és a legkevésbé sem praktikus készülék, ám az a helyzet, hogy dizájn szempontjából tökéletesen kiszolgálja azon felhasználókat, akik egy nagy kijelzős és lehetőleg nehezen lemeríthető munkaeszközt keresnek olyan terepre, ahol nem garantált, hogy a készüléket nem érik fizikai hatások. Masszív, rendkívül hosszan terhelhető gép ez hasznos csatlakozókkal és valódi reflektorral, mely nem a szépségével hivalkodik, így egy szokatlan dizájndíjat mégis megérdemel.

Mindezt pedig alaposan gúzsba köti és visszafogja a választott rendszerchip, amit bizonyosan a költségek visszafogása indokolt. Az eredeti, kb. 140 ezer forintos és a jelenlegi alig 125 ezer forintos árát alaposan megfobná egy modern SoC, ahogy a teljesítményt, a képminőséget és az időtállóságát is, hiszen képzeljük csak el, hogy milyen lesz, amikor ez a teljesítmény elkezd majd érezhetően romlani. Specifikációs díjat éppen ezért nem adhatok neki, ahogy a köhögő rendszersebesség miatt a megbízható sem a legjobb szó rá, igaz, utóbbihoz azért összesített teljesítményét nézve azért elég közel áll.

Az a helyzet, hogy ez egy nevetségesen nehéz és vaskos készülék, mely jellemzőket tökéletesen érthetővé tesz a cél, amire született. Ez egy munkagép, mely az alapvető funkciók kiszolgálása mellett még jóval többet is kínál. Nehéz terepre, masszív igénybevételhez szánták, ahol egész nap porban vagy épp állandó esőben, kánikulában vagy fagyban kell helytállnia, esetleg még a vízbe is beeshet. Akinek a hosszú, akár több napon át tartó üzemidő és az állóképesség az elsődleges, az Armor 3 Pro ha nyers teljesítményben nem is, de minden másban tényleg Pro lett, így megfontolásra ajánlott.