Üstököspor szórt meg egy mélyűri szondát

A LISA Pathfinder 2015. december 3-án indult útjára, hogy egy későbbi gravitációshullám-detektor elemeit tesztelje, menet közben azonban más érdekességekkel is találkozott.

Üstököspor szórt meg egy mélyűri szondát

A jelenleg tervezés alatt álló LISA-küldetés, amely során neutroncsillagok és a fekete lyukak összeolvadása által keltett gravitációs hullámokat szeretnének észlelni a kutatók az űrben, gyakorlatilag úgy fog kinézni, mint a földi LIGO- és Virgo-detektorok, csak sokkal nagyobb lesz ezeknél. Míg az említett lézer interferométerek pár kilométeres karokkal rendelkeznek, a LISA három űreszközét több millió kilométer választja majd el egymástól. A nagyobb méreteknek köszönhetően ez a detektor sokkal érzékenyebb lesz, mint a földiek: vagyis mivel nagyobbak a távolságok, ezek mentén az enyhébb gravitációs hullámok okozta változások (nyúlások és rövidülések) is érzékelhetők lesznek.

A LISA Pathfinder feladata ezen rendszer egyes részeinek tesztelése volt, így az űreszközt Nap körüli pályára állították a Nap és a Föld közé eső L1 Lagrange-pontban. A kísérlet során az egyik feladat annak kipróbálása volt, hogy mennyire képes a szonda aktuális orientációjának megtartására. Ez a gyakorlatban úgy működött, hogy ha az űreszközt bármilyen apró külső hatás érte, amely módosított volna pozícióján, ennek ellentételezésére rögtön bekapcsoltak annak piciny fúvókái, hogy megtartsák helyzetében a járművet.

Galéria megnyitása
A LISA-küldetés tervezett gigadetektora

A szakértők azóta elemezték a LISA Pathfinder fúvókáinak működését, ebből következtetve a járművet menet közben ért hatásokra, és kiderült, hogy az űreszközt 180 nap alatt 54 kisebb ütközés érte. A rendszer nagyon érzékeny, így ezek nagyon-nagyon enyhe hatások voltak, a legerősebb is csak nagyjából akkora erővel lehetett egyenértékű, mint amit egy kezünkre szállt légy fejt ki a bőrünkre. A piciny ütközéseket üstökösökről leszakadt, mikroszkopikus porszemek okozhatták, amelyek tömege ugyan elenyésző, de mivel több tízezer kilométer per órás relatív sebességgel haladnak, becsapódásuk hatással lehet egy náluk jóval nagyobb űrszondára is.

A LISA Pathfinder hajtóműfóvókáinak működési adataiból a kutatók ugyanis a becsapódások erejét és a porszemek érkezési irányát is meg tudták határozni, így az is kiderült, hogy a por java az úgynevezett Jupiter-üstököscsalád tagjairól származik. Ezek egykor hosszan elnyújtott pályán keringtek a Nap körül, majd a Jupiter gravitációja rövidebb pályára irányította őket. A családba tartozó üstökösök pályaideje 20 évnél kevesebb, pályája pedig a bolygók keringési síkjába esik. Néhány detektált porszem hosszabb keringési idejű égitestekhez, a Halley-típusú üstökösökhöz tartozik – a Halley pályaideje 76 év.

Összességében a mért adatok összhangban vannak azzal, amit más kutatások nyomán tudni lehet kozmikus környékünk porviszonyairól. A Földtől ennyire távoli, több mint egymillió kilométerre található mikrometeoritokról ugyanakkor mostanáig nem sok konkrét észlelési adatunk volt, így az új mérések kiemelkedően fontosak. És külön izgalmas, hogy egy olyan űreszköz „követte el” ezeket, amelyet teljesen másra terveztek.

Neked ajánljuk

Kiemelt
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
0% THM
{{ product.displayName }}
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap