Az égitest, amelynek létezését még nem sikerült megerősíteni, a második ismert Naprendszeren kívüli hold lehet, amelyet felfedeznek. A Kepler-1708 katalógusjelű csillag majdnem 6000 fényévre található tőlünk. Ennek b jelű bolygója nagyjából akkora, mint a Jupiter, és ekörül fedeztek fel egy új holdjelöltet, amely pedig körülbelül a Neptunusszal egyező méretű, vagyis szintén óriási. A felfedezés megerősítésére legkorábban jövőre lesz lehetőség, de tekintve az exoholdak valószínűsíthető számát, az újabb jelölt az extraszoláris csillagászat egy új korszakának kezdetét jelezheti, amely már nem csak idegen bolygókra, hanem azok természetes kísérőire is koncentrál.
A Naprendszerben több mint 200 ismert hold található, amelyek nagyon változatos méretűek és összetételűek. A Szaturnusz kísérője, a Titán például sűrű légkörrel és szénhidrogén-óceánokkal rendelkezik. A Jupiter Európéja a jeges holdak egyike, és méretes felszín alatti óceánnak ad otthont, amelyben akár az élet is elképzelhető lehet. Saját Holdunk felszíne ugyanakkor egy kihalt pusztaságra emlékeztet, de mély krátereiben és felszíne alatt jelentős mennyiségű vízjég rejtőzhet. Összességében rendszerünk nyolc bolygója közül hatnak vannak holdjai, ami azt sugallja, hogy ez a Világegyetemben máshol is hasonlóan alakulhat.
A holdak tehát a csillagászok szerint meglehetősen gyakoriak a kozmoszban, de megtalálásuk nem egyszerű. A bolygóknál általában jelentősen kisebb égitesteket az exobolygóknál alkalmazott módszerekkel sokkal nehezebb megtalálni, részben méretük, részben a jelek összetettsége miatt. Mostanáig így egyetlen másik jelöltet azonosítottak, a Kepler-1625b-i jelű objektumot, amely 8000 fényévre van a Földtől. Ez szintén igen méretes, a Neptunuszhoz hasonló nagyságú, és 2018 októberében észlelték. A létezését azonban azóta sem sikerült megerősíteni.
A Kepler-1708b-i létezésének jeleit először szintén 2018-ban detektálták a Kepler korábbi adatainak ismételt elemzése során. A holdjelöltet szintén David Kipping, a Columbia kutatója jegyzi, aki az első holdjelöltet is felfedezte. A kutató és kollégái 70 hideg, a csillagától viszonylag távol keringő óriásbolygót vizsgáltak, amelyeket a Kepler űrtávcső észlelt. A fedési módszert alkalmazták, vagyis a csillag fényváltozásaiban kerestek olyan jeleket, amelyek arra utalhatnak, hogy a bolygóknak kísérőik is vannak. A gyanús jelek többségét az évek során sikerült más okokkal megmagyarázni, de egy fennakadt a szitán: a Kepler-1708b-i. Erről négy éve próbálják igazolni, hogy csak zaj az adatokban, vagy más magyarázat van a jel mögött, de eddig minden lehetséges próbát kiállt.
A jelek elemzése egy kisebb égitest jelenlétére utal a bolygó körül, amely nagyjából 2,6-szor akkor átmérőjű lehet, mint a Föld. Mérete alapján így gázból álló égitestre gyanakodnak a szakértők, de az objektum tömegével kapcsolatban egyelőre nincsenek információk. A Kepler-1708b 737 földi nap alatt kerüli meg csillagát, amelytől 1,6 csillagászati egységre kering. Ha a holdjelölt valóban létezik, akkor 4,6 földi nap alatt kerüli meg bolygóját, és 740 ezer kilométer a távolsága tőle, vagyis kétszer olyan távoli, mint a mi Holdunk.
A szakértők szerint az a tény, hogy a vizsgált 70 óriásbolygó körül csak ezt az egy óriásholdat sikerült azonosítani jelöltként, azt jelezheti, hogy az ilyen méretű kísérők nem túl gyakoriak. A hold mérete egyébként a bolygóhoz mérten is szokatlan, de nem teljesen váratlan, hiszen a Kepler-1625b holdja hasonló méretű, még egy kicsit nagyobb is. Ez egyrészt azt jelezheti, hogy jelenleg még csak az ilyen konfigurációkra elég érzékenyek a műszereink, másrészt érdekes kérdéseket vethet fel a hasonló rendszerek kialakulásával kapcsolatban. Utóbbi kapcsán a szakértők többsége úgy gondolja, hogy az valószínűtlen, hogy ennyire nagy holdak formálódjanak ennyire méretes bolygók körül, így esélyesebb, hogy ezeket utólag fogták be a planéták.
Nem mindenki van ugyanakkor meggyőződve, hogy a holdak valóban léteznek. Egyes szakértők szerint a fényjelben észlelt varianciákra a csillag természetes fényváltozásai is magyarázatot adhatnak, például egy-egy nagyobb napfolt jelenléte. Ezt Kipping és társai azért nem tartják valószínűnek, mert az első halványodást pontosan a bolygó áthaladása előtt észlelték. De a többség egyetért abban, hogy mindenképpen érdemes vizsgálni ezeket a rendszereket. Amire a legutóbbi észlelés kapcsán azonnal nem kerülhet sor, hiszen a bolygó legközelebb 2023-ban vonul át csillaga előtt, vagyis addig várni kell. De jó hír, hogy addigra minden bizonnyal teljes gőzzel üzemelni fog az immár teljesen kinyílt, de még végleges pályája felé tartó James Webb űrtávcső, ami az eddigi legjobb műszer lesz a hold létezésének megerősítésére, elvégre ez elvileg sokkal kisebb holdakat is látni fog majd.
