Több mint ezer új exobolygó felfedezését jelentették be

A szakértők a Kepler űrtávcső által összegyűjtött adatok elemzése révén azonosították az új planétákat, amelyek 99 százalékos valószínűséggel valóban léteznek.

Több mint ezer új exobolygó felfedezését jelentették be

1284 új exobolygó felfedezését jelentették be a Kepler űrtávcső által összegyűjtött adatokat elemző csillagászok. Ami még jobb hír, az újonnan felfedezett égitestek közül kilenc saját csillaga élhető zónájában kering, azaz elviekben létezhet folyékony állapotú víz a felszínén, így az általunk ismert élet számára alkalmas terepet jelenthet. A bejelentés kapcsán fontos leszögezni, hogy bár a szakértők statisztikai analízissel bukkantak az új planéták nyomára, ezek mindegyike esetében több mint 99 százalék a valószínűsége annak, hogy valóban létező bolygóról van szó. Ez azt jelenti, hogy bár biztosan lesz a néhány, amelyről kiderül, nem igazi égitest, az álpozitív eredmények száma várhatóan alacsony lesz.

A Kepler a Nap körül, a Föld mögött kering, és küldetésének első szakaszában folyamatosan ugyanazt az égterületet figyelte (a Hattyú, a Lant és a Sárkány csillagképek környékét), egyszerre 150 ezer csillag fényességváltozásait monitorozva. A szakértők az egyes fénygörbéket elemezve kutatják az exobolygókat, periodikus halványodásokat keresve ezeken, amelyeket egy-egy csillag előtt elvonuló, annak korongját kis részben kitakaró bolygó okozhat.

Az úgynevezett fedési módszer természetesen csak olyan bolygók esetében használható amelyek pályájára a Föld irányából oldalról látunk rá, vagyis minden így felfedezett planétára jó pár olyan jut, amelyet szempontunkból kedvezőtlen pozíciója miatt nem láthatunk. A módszernek ezen túl az idő és a Kepler érzékenysége is korlátot szab, hiszen általa elsősorban olyan exobolygók fedezhetők fel, amelyek pályaideje nem több egy-két földi évnél, vagyis viszonylag közel keringenek csillagukhoz, és méretre nagyok, így átvonulásuk ideje alatt sokat kitakarnak központi égitestjük fényéből.

A mostani bejelentés előtt a Kepler több mint ezer olyan exobolygót fedezett fel, amelynek létezését aztán független mérésekkel is sikerült megerősíteni. A mostani vizsgálat során a szakértők fogták a teljes Kepler-féle exobolygójelölt-listát, annak mind a 7470 csillagával, és egy egyszerű átvonulási modellel kiegészített statisztikai elemzésnek vetették alá az adathalmazt. A vizsgálat végére 1935 olyan rendszert azonosítottak, amelyről legalább 99 százalékos biztonsággal állítható, hogy exobolygókat tartalmaz. Ezen rendszerek közül 651-ről már korábban bebizonyosodott, hogy valóban léteznek, így ezek nélkül jött létre a végső, 1284 rendszert felvonultató lista. A most bejelentett exobolygók léte tehát még nem vehető biztosra, de nagy részük minden bizonnyal létezik.

A fedési módszer révén az exobolygók létezésén túl sok más adat is megtudható azokról. Abból, hogy az égitest mennyire halványítja el csillagát, kikövetkeztethető, hogy mekkora átmérőjű az planéta, az átvonulás ideje információkkal szolgál keringési idejéről és csillagától való távolságáról, a csillag hőmérséklete és az előbbi adatok alapján pedig az is megbecsülhető, hogy milyen mértékű lesz a bolygó felszínének megvilágítottsága. Ebből aztán következtetni lehet arra is, hogy milyen hőmérséklet uralkodik az égitesten. Mindez persze csak elnagyolt becslés, hiszen a bolygó légkörének anyaga és vastagsága nagyban befolyásolhatja a felszíni körülményeket, de ami az élhetőség megítélését illeti, jobb a semminél.

A most azonosított potenciális bolygók között kilenc olyat találtak a szakértők, amely az élhető kategóriába esik, vagyis jó eséllyel kőzetbolygó, és kikövetkeztetett hőmérséklete alapján lehet folyékony víz a felszínén. Ezek mindegyike nagyobb a Földnél: a legkisebb 1,12-szeres átmérővel rendelkezik, a legnagyobb pedig majdnem kétszer akkora, mint saját bolygónk. Egyelőre ennél többet nem tudni a kérdéses égitestekről.

Ami a többi lehetséges új exobolygót illeti, ezek megerősítik azt a korábbi feltevést, miszerint a legtöbb bolygó mérete a Föld és a Neptunusz közé esik. Az exobolygó-vadászat korai időszakában főként Jupiter-nagyságú bolygókat fedeztek fel, mivel ezeket volt a legkönnyebb azonosítani az adatok közt. Ahogy aztán a technológia fejlődött, sorra előbukkantak a kisebb planéták is. Az egyre több adatból kibontakozó trend pedig azért nagyon különös, mert saját rendszerünkben nincs olyan bolygó, amely a Földnél nagyobb, a Neptunusznál viszont kisebb. A Naprendszer tehát valamilyen okból nem tartalmaz egyetlen egyet sem az eddigi információk alapján átmérő szempontjából legelterjedtebbnek tűnő planétából.

Hogy ennek mi a jelentősége, azt a kérdést csak a következő évek és évtizedek újabb észlelései kezdhetik megválaszolni, hiszen az exobolygók felfedezése alig kezdődött el. Az első Naphoz hasonló csillag körül keringő extraszoláris planétát 21 éve azonosították, és a mostani felfedezéshez használt adatokat a Kepler csak az égbolt egy kis szeletkéjéről szedte össze. Ki tudja, hogyan alakulnak a számok, ha nem 150 ezer, hanem 150 millió vagy 150 milliárd csillagról lesznek adataink?

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward