Egy nemzetközi régészcsoport a modern emberi „konyhaművészet” eddigi legősibb leletére akadt rá a jordániai Fekete-sivatagban: két ősi tűzrakóhelyen (amelyek egyike a fenti képen látható) olyan morzsákat azonosítottak, amelyek az elemzések alapján azt sugallják, hogy az ember már 14 400 éve is sütött kenyeret. Ez pedig legalább 4000 évvel megelőzi az eddig feltételezett legkorábbi időpontot.
A gazdálkodással kapcsolatban mostanáig az volt az uralkodó elmélet, hogy az ember azt követően kezdte feldolgozni a gabonát, és sütni belőle, hogy megkezdődött a növények tudatos termesztése, és valamit kezdeni kellett a szokásosnál több terménnyel. Az új felfedezés azonban inkább azt támasztja alá, hogy az emberiség jóval a mezőgazdaság kialakulása előtt elkezdett sütni és kenyeret fogyasztani, és talán éppen a sütés iránti vágy vitte rá elődeinket arra, hogy maguk kezdjék termeszteni az ehhez szükséges hozzávalókat.
Az új lelőhely különösen érdekes a régészek számára, mivel a későbbi (i. e. 11000–9300) Natúf-kultúra területére esik, amely egyike volt a jelenleg ismert néhány átmeneti kultúrának abból az időszakból, amikor elődeink a nomád életmódról letelepedettre váltottak és ezzel együtt étrendjük is változni kezdett, mondja Tobias Richter, az ásatás vezetője. A Natúf-kultúra emberei már aktív gabonatermelők és feldolgozók voltak, erről tanúskodnak a területen talált őrlőkövek, tárolóvermek, kemencék és a magok sokfélesége is.
A most fellelt leletek pedig valószínűleg az ő felmenőikhez tartozhattak, amit a területi egyezésen túl a leletek későbbi Natúf eszközökkel való hasonlósága is megerősít. Arra vonatkozóan azonban, hogy ezek a több mint 14 ezer éve élt emberek már máshogy fogyasztották a gabonát, mint elődeik, az eszközöknél is fontosabb bizonyítékot jelentenek azok morzsák, amelyeket a régészek megtaláltak.
A maradványok pásztázó elektronmikroszkópos vizsgálata azzal az eredménnyel zárult, hogy az égett morzsák textúrájuk és összetételük alapján vélhetően lepénykenyerekről, kenyértésztából és zabkásából hullhattak a tűzbe, hogy aztán évezredekre konzerválódjanak. Az utólagosan nehéz megítélni, hogy az ekkor még minden jel szerint döntően vadászó-gyűjtögető, nomád életmódot folytató emberek miért álltak neki kenyeret sütni, de a szakértők szerint az egyik lehetséges magyarázat az lehet, hogy ilyen módon könnyebben tudták magukkal vinni a tápláló gabonát.
Illetve az is elképzelhető, hogy a kenyérsütés kezdetben szimbolikus, rituális jelentőségű esemény volt, hiszen a gabona ilyen módon való feldolgozása nagyon munkaigényes, mondják a szakértők. Az pedig, hogy mindez a mezőgazdaság kezdetei, és a letelepedett életmód megkezdése előtt történt, még különlegesebbé tehette ezeket az ételeket, amelyek az új leletek fényében kulcsszerepet játszhattak a későbbi letelepedésben is.
