A Hubble Asteroid Hunter nevű projekt nem egészen három éve indult, és elképesztően eredményesnek tűnik. A projektben résztvevő civilek egy gépi tanulásra képes algoritmussal megtámogatva 1031 olyan nyomot találtak a felvételeken, amelyek nem ismert aszteroidákhoz tartoznak. Ezzel az ismert kisbolygók mennyisége nagyjából egy százalékkal növekedett.

A Zooniverse nevű citizen science kollaboráció részét képező kezdeményezésben a résztvevők 37 ezer régi Hubble-felvételt vizsgáltak meg. A Hubble egy tipikus megfigyelés alkalmával 30 percig figyel egy-egy égterületet. Az önkéntesek azt vizsgálták, hogy ez idő alatt látszik-e olyan nyomvonal a képen, amelyet egy, a megfigyelt objektumoknál jóval közelebbi és gyorsabban mozgó aszteroida húzott. A képbe beeső, a Nap által megvilágított kisbolygók ugyanis apró, de jellegzetes, íves nyomokat hagynak hátra ezeken a képeken.

A projektet felügyelő kutatócsoport nemrégiben az Astronomy & Astrophysics oldalain közzétett tanulmányban értékelte az eddigi eredményeket. A munka úgy zajlott, hogy az emberi elemzők megjelölték a gyanús nyomvonalakat, majd az így felcímkézett képek alapján a gépi tanuló algoritmus is egyre inkább beletanult ezek azonosításába. Az algoritmust aztán újabb archív fotókra eresztették rá. A rendszer és a civilek 1701 nyomvonalat azonosítottak, amelyek közül 670 tartozott olyan aszteroidákhoz, amelyek már korábban is ismertek voltak.

A módszerrel a szakértők szerint más nagy méretű adatbázisok is hatékonyan átvizsgálhatók lehetnek új jelenségek szempontjából. A Hubble adatai kapcsán egyébként nagy előny, hogy mivel az űrtávcső maga is elmozdul észlelés közben, elmozdulásából és a nyomvonal formájából nagy pontossággal lehet következtetni az aszteroida távolságára és pályájára. Hosszabb megfigyelések esetén akár az égitest forgási üteme, és formája is rekonstruálható lehet az adatokból.

A közzétett eredmények egyben azt is megmutatják, hogy milyen fantasztikus műszer a Hubble, ha van, aki megfelelően elemezze az adatokat. A most azonosított aszteroidák átlagosan negyedakkora fényességgel bírnak, mint az kisbolygók nemzetközi katalógusának korábban is ismert tagjai.