Úgy tűnik, hogy a Vénusz kérge a földi kőzetlemezekhez hasonló egységekbe különül el, amelyek egymáshoz képest apróbb mozgásokat végeznek. Bár a kőzetlemezek mozgása korántsem olyan intenzív, mint a Földön, a rendelkezésre álló adatok alapján a Vénusz kérge sem egységes és megszakítatlan, hanem folyamatosan mocorog a köpenyben működő áramlatok miatt. A felfedezés nemcsak a Vénusz szerkezetébe nyújt bepillantást, de annak megértésében is segíthet, hogyan alakult ki a földi lemeztektonika.
„Korábban nem ismert tektonikus deformációkat fedeztünk fel a Vénuszon, amelyeket a földihez hasonló, belső áramlatok idéznek elő” – mondja Paul Byrne, az Észak-Karolinai Állami Egyetem bolygókutatója.
A Föld több szempontból is kuriózumnak számít a Naprendszerben. Az egyik különlegessége a látványos lemeztektonika, vagyis hogy a földi kéreg olyan, egymással átfedésben levő lemezekből áll, amelyek folyamatosan csúsznak egymás mellett és egymáson, illetve alábuknak és felbukkanak forróbb belső rétegek anyagából. Ilyesfajta tevékenység sem a Merkúron, sem a Marson, sem a Holdon nem jellemző.
A Vénuszon sokáig szintén nem találták nyomát lemezmozgásoknak, holott a két bolygó rendkívül hasonló összetételű, méretű és múltú, így furcsának tűnt, hogy ebben ennyire különböznek. A két planéta persze eltérő fejlődésen ment át, aminek oka egyelőre szintén rejtély. Annyi bizonyos, hogy bár nagyon hasonló volt a kiindulópont, a Földből élettel és vízzel teli bolygó lett, míg a Vénusz felszíne egy rendkívül sűrű felhőkkel fedett, forró pusztaság.
Byrne és kollégái a NASA Magellan űrszondájának radarképei alapján vizsgálják a Vénusz felszínét. Ezeken az 1990-es években készült felvételeken vették észre, hogy az alacsonyabb fekvésű síkságokon egyes felszíni formák nagy nagyságrendű mozgásokra utalnak. Olyan nyírófeszültségi és egyéb deformációs nyomokat azonosítottak, amelyek akkor szoktak jelentkezni, ha nagy kiterjedésű kéregdarabok mozognak egymás mentén.
Annak feltárására, hogy valóban erről van-e szó, a csapat tagjai modellezték, hogy mi történhetett a megfigyelt helyeken. Eredményeik alapján a felszínen megfigyelt deformációkat megmagyarázná, ha feltételezzük, hogy a Vénusz köpenyében zajló konvektív áramlások nagy darabokra tördelték fel a bolygó kérgét. Ezek a darabok a jelek szerint kisebbek a földi lemezeknél, és kevesebb terül is van mozogni, így formálnak nagy hegységeket vagy mély árkokat. De kisebb felszíni formák jelzik a mozgások működését.
Nemrégiben arra is bizonyítékokat találtak a szakértők, hogy a Vénusz talán még napjainkban is vulkanikus aktivitást mutathat. Egy tavaly megjelent tanulmány szerzői friss keletkezésű vulkanikus formációkat azonosítottak a felszínen. Azt is tudni lehet továbbá, hogy a bolygó felszínének nagy részét egymilliárd évnél fiatalabb, vulkáni eredetű kőzetek alkotják.
Ha Byrne megfigyelései helytállóak, akkor a kéreg ezen megújulást követően töredezhetett szét. A friss eredményekből összeálló összkép pedig azt sugallja, hogy a Vénuszon a mai napig aktív vulkanizmus folyhat. Vagyis a Vénusz egyfajta átmenetet képezhet a látványos lemeztektonikával rendelkező Föld, és az olyan, gyakorlatilag összefüggő kéreggel borított égitestek között, mint a Merkúr, a Mars és a Hold.
Hogy mi dönti el, melyik égitesten milyen szerkezetű lesz a kéreg, az egyelőre rejtély, de a Vénuszról kiderített új információk ebben is sokat segíthetnek. A kéreg töredezettsége biztosan összefüggésben van annak vastagságával, ami viszont jelentős részben a belső és a külső hőmérsékleti viszonyok függvénye. A Vénusz esetében a kéreg túl vékony ahhoz, hogy alábukni vagy felgyűrődni képes, egységesebb, nagyobb lemezeket képezzen, de elég vastag ahhoz, hogy fragmentálódjon, és mozgásban jöjjön a konvekciós áramlásoktól. A részletekről bővebb információkat deríthetnek majd ki azok az eljövendő űrküldetések, amelyeken jelenleg a NASA, az ESA és a Roszkozmosz is dolgozik.
