A csillagászok régóta sejtik, hogy az Európé jeges felszíne alatt olyan körülmények létezhetnek, amelyek akár az életet is lehetővé tehetik. Ahogy azt egy ideje már tudni lehet, a Jupiter holdja a jégréteg alatt egy globális óceánt rejt, mivel azonban a jég több kilométer vastag, ezzel az óceánnal kapcsolatban nehéz információkat szerezni. Arra tehát, hogy ez létezik és vízből áll, mostanáig csak közvetlen bizonyítékaink voltak.
Ez azonban nemrégiben megváltozott, a 10 méteres Keck teleszkóp ugyanis víz jelenlétét mutatta ki az Európé mélyéről előtörő gejzírekben. A csillagászok 2016–2017 folyamán több mint egy éven keresztül rendszeresen vizsgálták a holdat az infravörös tartományban vizsgálódó távcsővel. 2016. április 26-án pedig sikerült valami egészen rendkívülit elcsípniük: lencsevégre kaptak egy kitörést, amelyben a begyűjtött adatok alapján nagyjából 2100 tonna víz tört felszínre a holdon.
Az Európé egy kicsit kisebb, mint a Hold, a rajta található óceán térfogata azonban a számítások szerint meghaladja a teljes földi vízkészlet térfogatát. Hogy a víz hogyan tör felszínre a vastag jég alól, az sokáig vita tárgyát képezte, de a szakértők jelenleg úgy vélik, hogy a legvalószínűbb „gyanúsított” a Jupiter lehet az ügyben. Az óriásibolygó gravitációja ugyanis rendszeresen összepréseli az elnyújtott elliptikus pályán keringő kisebb égitestet. Ilyenkor az Európé belsejében a fellépő súrlódás hatására hő termelődik, ami egyrészt olvadtan tartja a vizet, másrészt segít annak előtörni a szintén az árapályhatás nyomán létrejövő repedéseken keresztül.
A gejzírek létezésére, amelyek olykor 200 kilométer magasra is fellövellhetnek, először a Galileo űrszonda szállított bizonyítékot, amely átrepült egy ilyen kitörés felhőjén. Ezt akkor még nem tudták a szakértők, de az utólagos számítógépes szimulációk alapján ez tűnik a legvalószínűbb magyarázatnak a szonda által mért adatokra. 2013-ban aztán a Hubble megfigyelései is megerősítették a kitöréseket, és víz nyomait is sikerült kimutatni a gejzírekben. A megfigyelés során hidroxilgyököket észleltek, amelyek akkor keletkeznek, ha a napfény ultraibolya sugarai vízmolekulákkal ütköznek. Ez már elég erős bizonyítéknak tűnt a víz jelenlétére, de hidroxilgyökök más folyamatokban is létrejöhetnek, így nem volt teljesen biztos a dolog.
És bár a legújabb megfigyelések már közvetlenül vízmolekulák jelenlétét mutatják ki, a felszín alatti víz jelenléte továbbra sem vehető biztosra. Az észlelés szignifikanciaszintje ugyanis erre az egy kitörésre nézve is nagyon alacsony, a többi észlelés során pedig egyáltalán nem látták nyomát víznek a szakértők. A víz jelenlétének megerősítéséhez tehát további adatokra lesz szükség, egyrészt távoli megfigyelések formájában, másrészt remélhetőleg az Europa Clipper által, amely a jelenlegi tervek szerint 2025-ben indulhat el az Európé felé. Utóbbi űrszonda közvetlen közelről, a hold körüli pályáról vizsgálja majd annak felszínét, kifejezetten azzal a céllal, hogy minél többet megtudjon a felszín alatti óceánról.
