A Cassini közel 13 éve van a Szaturnusz rendszerében, és ez idő alatt számtalan érdekességre és furcsaságra derített fényt. Az egyik ilyen eredmény a propellerek felfedezése volt a gyűrűrendszerben. Ezek, ahogy nevük is mutatja, olyan fura rajzolatok a gyűrűkben, amelyek a repülők légcsavarjaira emlékeztetnek. Általában évekig megmaradnak, így a szakértőknek bőven volt idejük tanulmányozni ezeket. A nagyobb propellereknek nevet is adtak a kutatók, híres pilótákról keresztelve el ezeket. Az alábbi képen például a Bleriot nevű propeller látható, amelyet a La Manche csatornát először átrepülő pilótáról neveztek el.
De mik ezek a résszerű struktúrák? Először is képzeljük el, hogy nagyon pici holdacska kering az egyik gyűrű belsejében. Az égitestnek alacsony súlya miatt nagyon gyenge a gravitációja, de tömegvonzása azért érzékelhető közvetlen környezetében. Vagyis a nála kisebb, vele egy irányba tartó, közeli részecskéket maga felé húzza. A gyűrű előtte haladó részecskéit így egy kicsit lelassítja, a mögötte haladókat pedig felgyorsítja a holdacska. A hatás következtében a hold előtt és mögött feltorlódnak, összesűrűsödnek a részecskék, kirajzolva a propeller határait. Mivel a lelassított részecskét energiát veszítenek, ezek egy kicsit közelebb kerülnek a Szaturnuszhoz, míg a felgyorsítottak egy picit távolodnak. Ezért tolódik el egymáshoz képest a propeller két lapátja.
A Bleriot belsejében a szakértők szerint egy 1500 méter átmérőjű holdacska kering. Előtte és mögötte a gyűrűrészecskék olyannyira összesűrűsödtek, hogy rajtuk nem jut át a napfény, ezért fekete a propeller belseje. Ahogy a részecskék ritkulnak, a napfény is elkezd átsütni rajtuk, kirajzolva a sűrűsödés határait. A propeller határain éppen csak látható hullámok szintén izgalmasak, mivel a kutatók szerint vagy azt jelzik, hogy a holdacska pályája nem teljesen kerek, vagy pedig azt, hogy a pálya síkja egy kicsit eltér a gyűrűk síkjától.
A Bleriot-hoz hasonló méretű propellerből nincs sok a gyűrűrendszerben, a Cassini új, közeli felvételeiből viszont az derül ki, hogy kisebb méretekben rengeteg ilyen struktúra van a gyűrűkben. Egy propeller létrehozásához elegendő egy száz méteres szikladarab, és a jelek szerint ilyenekből akár több ezer is keringhet a Szaturnusz körül. A lenti képet idén április 19-én készítette a Cassini az A gyűrű középső részéről, és rajta minden egyes fehér vonás egy-egy propellert, és benne egy holdacskát jelez. A képen egy pixel egy nagyjából 400 x 400 méteres területet fed le, vagyis a holdacskák ennél minden bizonnyal kisebbek. És ezen a pici lefotózott területen is több tucat látszik belőlük.
A holdacskák propellerei kiválóan demonstrálják, hogy mennyire mozgalmas rendszert alkotnak a Szaturnusz gyűrűi. Távolról nézve hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a gyűrűrendszer egy fix struktúra, pedig valójában egy gigantikus, állandóan változó anyagfelhő, amelyben minden egyes porszem, szikla és nagyobb hold saját pályával rendelkezik, és folyamatosan igazodik környezete gravitációs hatásaihoz.
A propellerek kapcsán további érdekesség, hogy ezek létezését már Cassini Szaturnuszhoz érkezése előtt megjósolták a kutatók. A modellek világosan előre jelezték, hogyan fog kinézni, ha kisebb szikladarabok keringenek a gyűrűk belsejében. És amikor a Cassini odaért, valóban megtalálta ezeket a rajzolatokat.
