A laborban növesztett húsok létrehozása, vagyis a fogyasztandó hústermékek közvetlen, az élő állatok kihagyásával történő előállítása elvileg számos előnnyel járhat az állattenyésztés jelenlegi gyakorlatához képest. Ha kiforrottá válnak a technikák, sokkal kevesebb energiába kerülhet létrehozni egy csirkemellet, mint felnevelni, majd levágni és feldolgozni a csirkét. Az állattenyésztés óriási erőforrásokat emészt fel, jelenleg a hasznosítható földterületek 30 százaléka, az édesvíznek pedig 8 százaléka fordítódik erre a célra, ráadásul az emberi eredetű üvegházhatású gázok 14,5 százaléka is az állattenyésztésből ered.
A hús mesterséges létrehozásával ráadásul csökkenthető az állati szenvedés, és az élelmiszerrel, valamint az állatról emberre terjedő fertőzések is visszaszoríthatóvá válhatnak. Arról nem is beszélve, hogy jelentősen csökkenthető lehetne az antibiotikumok használata. Az Egyesült Államokban például a felhasznált antibiotikumok 80 százalékát az állattenyésztésben vetik be, ami jelentősen hozzájárul a rezisztens baktériumtörzsek kialakulásához.
A laborbeli húsnövesztésnek ugyanakkor egyelőre korlátokat szab, hogy a szakértők nem tudnak komplex szerkezetű szöveteket előállítani. Darált húst imitáló sejttömegeket már többeknek sikerült létrehozni, de texturált hússzeletektől, például egy jó steaktől még nagyon messze vagyunk. Ahhoz ugyanis, hogy ilyesfajta hústermékeket is létre lehessen hozni, valamiféle vázra van szükség, amely mechanikai támogatást nyújt a fejlődő sejteknek. Az állatokban ezt a vázat az izmok növekedése során az extracelluláris mátrix biztosítja.
Shulamit Levenberg, az izraeli Technion kutatója és kollégái nemrégiben érdekes megoldással álltak elő a problémára: szójafehérjéből hozták létre a térbeli vázat, amelyen aztán a húst növesztették. A szójafehérje a szójabab feldolgozásnak olcsó, igazoltan ehető mellékterméke, ami szivacsos szerkezete miatt ideális jelöltnek tűnt a célra.
Az ötlet a holland Mark Post, a műhúsgyártás egyik nagyágyúja szerint is nagyon ígéretes, hiszen a szója alapú vázzal biztosítható, hogy minél kevesebb állati eredetű anyag kerüljön a laborban növesztett húsba, illetve mivel eleve egy élelmiszerként már engedélyezett anyagról van szó, alkalmazása megkönnyítheti az ilyenfajta műhúsok piacra dobását.
A Technion kutatói a szójafehérje-vázat háromféle állati sejttel telepítette be, szatellita sejtekkel (ezek a vázizmok elősejtjei), endotél sejtekkel (a véredényeket bélelő sejtek, amelyek oxigént és tápanyagokat közvetítenek a szövetnek) és simaizomsejtekkel (amelyek extracelluláris mátrixot termelnek). Az összeállítás nagyon kedvezőnek bizonyult, és a végeredményül kapott szövet sokkal jobban hasonlított az állati izmokra, amelyeket húsként fogyasztunk, mint az eddigi hasonló próbálkozások.
A végterméket megkóstoló önkéntesek is azt mondták, hogy sütés után a műhús nagyon hasonló ízzel, illattal és állaggal rendelkezett, mint az igazi hús. Az egyetlen probléma, hogy a szójától van egy kis mellékíze a húsnak, de ez más műhúsokkal is előfordul. Érdekes ugyanakkor, hogy a jelek szerint az endotél sejtek nem tesznek hozzá sokat a hús szerkezetéhez, így lehetséges, hogy ezek bizonyos vastagság alatt el is hagyhatók. Az íz és szerkezet szempontjából ugyanakkor Post szerint érdekes lehet a jövőben zsírsejteket is bevenni a keverékbe, hogy a végtermék még inkább hasonlítson az igazi húsra.
