Nagyon sokáig azt hitték a szakértők, hogy a gombák egyszerűen szabadjára engedik spóráikat, amelyek aztán a széljárás függvényében kikötnek valahol. Egy új kutatás eredményei szerint azonban a folyamatban ennél sokkal aktívabb szerep juta az anyaélőlénynek: a gombák maguk is szelet keltenek, hogy spóráik kellő távolságba jussanak.
A UCLA kutatója, Marcus Roper vizsgálata szerint a gombák ezt nedvességtartalmuk elpárologtatása révén valósítják meg: ennek hatására testük lehűl, mivel a víz halmazállapot-változása energiát emészt fel. A test közvetlen környezetében levő melegebb levegővel való találkozás, illetve a felszabaduló vízpára elegendő légáramlatot eredményez ahhoz, hogy a spórák mind vízszintesen, mind függőlegesen 10 centiméterre elmozduljanak.
Mivel a gombafajok jelentős része az erdők talaján, farönkök alatt, és egyéb viszonylagosan elzárt helyeken él, ahol a levegő mozgása szinte elhanyagolható, már egy ilyen enyhe légáramlat is jelentősen növelheti a spórák túlélési esélyeit, hiszen ha minimálisan is, de távolabb viszi ezeket a már kifejlett gombáktól, saját területet és tápanyagbázist biztosítva növekedésükhöz, magyarázza Roper.
Roper és Emilie Dressaire, a Trinity College szakértője lézeres megvilágítással és egy nagysebességű kamerával vizsgálták a gombaspórák terjedését. Felvételeiket kombinálták az anyaszervezet nedvességtartalmának adataival és hőmérsékletének változásával is, hogy világosabb képet kapjanak arról, hogyan keltenek szelet a gombák.
Anne Pringle, a Harvard kutatója szintén a gombák szaporodását vizsgálja, és több faj esetében is sikerült hasonló, aktív spóraterjesztő viselkedést megfigyelnie. Az egyik általa leírt módszer például a spórák nagy sebességgel való „kilövése”. Roper és Dressaire mostani munkája Pringle szerint ékes példája annak, hogyan manipulálják a gombák környezetüket, és újabb bizonyíték amellett, hogy ezek az élőlények korántsem olyan passzívak, mint amilyennek első pillantásra tűnnek.
Roper elmondása szerint a jelenséget bárki megfigyelheti, ha sötétedés után sétát tesz egy erdőben: egy egyszerű zseblámpa fényében is kiválóan kirajzolódnak a gombákat körülvevő spórafelhők. A szakértő egyúttal hozzátette: a gombák a biológia sötét anyagának számítanak. Rendkívül keveset tudunk róluk, és vélhetően még számos meglepetést tartogatnak. Hogy ismereteink hiányos voltára csak egy példát említsünk, senki sem tudja, hogy hány gombafaj létezhet összesen: a becslések szerint ezek száma 600 ezer és 6 millió közt bárhol elhelyezkedhet.
