SIKERESEN STARTOLT KÍNA EDDIGI LEGNAGYOBB HORDOZÓRAKÉTÁJA

Kína a héten felbocsátotta eddigi legnagyobb rakétáját, amellyel új szakasz kezdődhet a távol-keleti ország űrprogramjában. A Hosszú Menetelés–5 a nyáron átadott új, Hajnan szigeti, déli űrközpontból indult útjára, és egy kísérleti űrjárművet juttatva geoszinkron pályára, amelyen új ionhajtóműveket kívánnak tesztelni a mérnökök. A hordozórakéta 14 tonna hasznos teher geoszinkron, és 25 tonna teher alacsony Föld körüli pályára (LEO) állítására alkalmas.

Ez pedig hatalmast lépést jelent a kínai űripar számára, hiszen az 57 méter magas, 869 tonnás jármű a világ legerősebb rakétáinak egyikévé lépett elő, vagyis ugyanabba a kategóriába tartozik, mint az amerikai fejlesztésű Delta IV Heavy (LEO: 28,8 tonna), az európai Ariane–5 (LEO: 21 tonna) vagy az orosz Proton–M (LEO: 21,6 tonna).

Az új rakétával a kínaiak megkezdhetik 60 tonnásra tervezett, moduláris űrállomásuk darabjainak felbocsátást, kezdve a 20 tonnás központi résszel, amelynek pályára állítására már 2018-ban sor kerülhet. Az űrállomás a tervek szerint egy, a Hubble-hoz hasonló űrtávcsővel osztozik majd közös pályán, amelyet szintén ez a rakétatípus vihet fel. (A távcső képes lesz dokkolni az űrállomással, ami nagyban megkönnyítheti karbantartását.)

A nagy teherbírású rakéta üzembe állításával Kína a mélyűri küldetések végrehajtására is alkalmassá vált. Jövőre a Hosszú Menetelés–5 egyik változata fogja útjára indítani a Csang’e–5 nevű holdszondát, amely a tervek szerint mintákat fog visszahozni égi kísérőnkről. Az ország első független bolygóközi küldetése, amelyben egy űrszonda, egy leszállóegység és egy rover is helyet kap, a Marsra irányul 2020 nyarán. A következő évtizedekre egyéb tervek is vannak, köztük több emberes holdi misszió, és egy állandó holdbázis kiépítése is szerepel Kína reményei között.

Kína űrprogramját 1992-ben hagyták jóvá az ország vezetői, és az első tajkonauta, Jang Li-vej alig egy évtizeden belül, 2003 októberében jutott el az űrbe. Azóta számos nagy eredményt tettek le az asztalra az ország mérnökei és űrhajósai, a kettes számú kísérleti űrlabor, a Tienkung–2 fedélzetén például jelenleg is két űrhajós tartózkodik. A következő szakasz, az állandó űrállomás és a távolabbra irányuló küldetések megvalósításához azonban újfajta rakétákra volt szükség, amelyek kifejlesztése végül több mint egy évtizedet vett igénybe.

A munka során a Hosszú Menetelés–5 5 méter átmérőjű magjának létrehozása bizonyult a legnagyobb kihívásnak. A mindössze 3 milliméter falvastagságú, 31,7 méter hosszú rakéta megalkotása után is számos problémát okozott. Mivel a közlekedési hálózat nem tudta volna kezelni a monstrumot, egy új, partközeli űrközpont létrehozására került sor, ahová a gyártás helyéről újonnan kifejlesztett hajók szállították el az űrjárművet.

A kihívások és késlekedések ellenére azonban Kína végre valóban rendelkezik egy nagy terhek űrbe juttatására alkalmas, variálható rakétával, amely elődeivel ellentétben már nem hidrazint, hanem kerozint és folyékony hidrogént használ hajtóanyagként. A meghajtás így olcsóbbá, hatékonyabbá és környezetkímélőbbé is vált. A sikeres első kilövés és a további merész tervek pedig egyaránt azt sugallják, hogy Kína rövidesen nemcsak állandó űrbázist létesíthet a Föld körül, de újra embert juttathat a Holdra is.