Bár a Parker napszondát elsősorban a Nap vizsgálatára fejlesztették, a Vénusz fontos szerepet játszik a küldetésben, hiszen az űreszköz hét éves pályafutása során összesen hét gravitációs hintamanővert hajt végre bolygószomszédunk segítségével. Ezek a gravitációs manőverek teszik lehetővé, hogy a szonda egyre közelebb kerüljön a Naphoz, és minden eddiginél alaposabban vizsgálja a napszél és a napkorona természetét.
Menet közben a Parkernek arra is lehetősége nyílik ugyanakkor, hogy egészen új szemszögből vizsgálja a Belső-Naprendszert. A harmadik vénuszi hintamanőver során így például a WISPR nevű széles látószögű kamera rögzített fantasztikus képet a szomszédos planétáról. A fotón, amely 2020. július 11-én készült, a Vénusz éjszakai oldala látható csillagokkal megszórt égbolton.
A WISPR-t a napkorona és a belső helioszféra látható fényben való fotózására tervezték. A Vénusz képén a bolygó peremén látható fényes sáv a szakértők szerint talán légköri fény lehet, vagyis olyan diffúz fény, amelyet az atmoszféra oxigénatomjai bocsátanak ki, ahogy molekulákká állnak össze.
A bolygófél közepén látható sötét folt az Aphrodite Terra, a Vénusz legnagyobb ismert magasföldi régiója, amely azért látszik sötétebbnek, mert nagyjából 30 °C-kal hűvösebb környezeténél. Az, hogy a magasföld látszik a képen, a WISPR-rel dolgozó kutatókat is meglepte, akik arra számítottak, hogy csak a felhőréteg tetejét fogját látni. Ehhez képest a műszer hatékonyan rögzítette a Vénusz felszínének hőkibocsátását, hasonlóan a japán Akacuki szonda infravöröshöz közeli képeihez.
A kép hatására a WISPR kutatói már vizsgálni is kezdték, hogy a látható fényre szánt műszer mennyire érzékeny az infravörösre. Ezek a kutatások jelenleg is folynak, és ha kiderül, hogy az eszköz az infravöröshöz közeli tartományban is képes érdemben érzékelni, az új lehetőségeket jelenthet például a Nap körüli por tanulmányozásában. És persze a következő Vénusz-közelségek idején is izgalmas lehet, hogy milyen alakzatokat rögzít a rendszer, amennyiben tényleg képes „belátni” a légkör mélyére.
A képen látható fényes csíkokat részben porszemcsékről szóródó kozmikus sugarak, részben pedig az űreszközről a porszemcsékkel való ütközés nyomán leváló szemcsék hagyták a felvételen. Úgy tűnik, hogy a csíkok sűrűsége az űreszköz pályán belüli helyzetétől és/vagy a sebességétől függ, bár a szakértők egyelőre nem biztosak abban, hogyan értelmezhetők ezek a nyomok.
A Parker a kép elkészülte óta túlvan egy újabb vénuszi látogatáson is: erre február 20-án került sor, és ennek során is hasonló fotók készültek a bolygóról, amelyeket a következő hónapokban sugároz majd haza.
