Rejtélyesen viselkedik az egyik ózonpusztító gáz

Az ózonréteg pusztulásának megállítására létrehozott montréali jegyzőkönyvben érintett gázok légköri mennyisége az előrejelzéseknek megfelelően csökken – egyet kivéve.

Rejtélyesen viselkedik az egyik ózonpusztító gáz

Az 1989-ben életbe lépett montréali jegyzőkönyv hatására sikerült visszaszorítani az ózonréteget károsító halogénezett szénhidrogén-származékok (CFC-k) használatát és gyártását, az Antarktisz feletti ózonlyuk pedig lassan gyógyulni kezdett. Az előrejelzések alapján a szakértők azt várták, hogy az 1980 előtti ózonszint nagyjából 2050-re áll helyre. Néhány új vizsgálat tanúsága szerint azonban az ózon ritkulását szintén fokozó, bár erről a szerepéről talán kevésbé ismert szén-tetraklorid nem tűnik el a légkörből olyan ütemben, ahogy azt a kutatók várták. Szintjének túlságosan lassú változása a szakértők szerint arra utal, hogy valahonnan folyamatos utánpótlást kap.

„A montréali jegyzőkönyvben érintett gázok többségének mennyisége az előrejelzéseknek megfelelően csökken az atmoszférában” – mondja John Pyle, a Cambridge kutatója. Akadnak persze kisebb szivárgások, amelyekért például régi hűtőszekrények lehetnek felelősek, de összességében pontosan úgy viselkednek ezek az anyagok, ahogy a globális tilalom betartását feltételezve az várható volt, folytatja a szakértő. Ez mindenre igaz − a szén-tetrakloridot kivéve.

A montréali jegyzőkönyvet minden idők legsikeresebb nemzetközi megállapodásaként tartják számon, amelyet a Föld csaknem minden állama aláírt. A megállapodás értelmében azóta is évenkénti beszámolókkal biztosítják, hogy az ózonréteget károsító anyagok lehetőleg egyáltalán ne jussanak a légkörbe. A helyzet monitorozása céljából a Meteorológiai Világszervezet (WMO) négyévente ellenőrzi a jegyzőkönyvben felsorolt gázok légköri szintjét.

Először 2010-ben figyeltek fel arra a kutatók, hogy bár a legveszélyesebb anyagok szintje szépen csökken, a szén-tetraklorid légköri mennyisége alig változik. „Rendkívül alattomos kis molekuláról van szó: mérgező, rákkeltő, pusztítja az ózont és üvegházhatású is” – mondja Paul Newman, a NASA légkörkutatója. „Ráadásul egy teljes mértékben ember által gyártott anyag, amelyet oldószerként, tisztítószerként és vegyszerek előállítása során használunk.”

Bár a fejlődő országok számára hosszabb türelmi időt biztosítottak az anyag helyettesítésének megoldására, 2010-ben globálisan betiltották a szén-tetraklorid használatát. A jelentések alapján az anyag légkörbe való kibocsátásának mértéke már 2007-ben elérte a nullát. Ha ez valóban így történt volna, az anyag atmoszferikus szintjének minden évben 4 százalékkal kellene csökkennie, a WMO adatai alapján azonban mindössze 1 százalékkal csökken.

Elképzelhető persze, hogy a szakértők túlbecsülték az anyag eltűnésének ütemét, de jelenleg valószínűbbnek tűnik, hogy a gáz valamilyen ismeretlen forrásból folyamatosan utánpótlást kap, mondja Newman. 2010 óta minden korábbinál részletesebben vizsgálták, hogyan kellene alakulnia a szén-tetraklorid légköri élettartamának. Elvileg, ha nincs kibocsátás, az északi és a déli féltekén hasonló ütemű csökkenést várnánk. A mért adatok azonban azt mutatják, hogy az északi oldalon jelentősen lassabban csökken a szint, mint a délin.

A szakértők több különféle modellt is felvázoltak a helyzet megmagyarázására, úgy tűnik azonban, hogy a zéró kibocsátás sehogy sem passzol a tényekhez. A számítások szerint 2007−2010 között évente 31 ezer tonna szén-tetraklorid lépett be az atmoszférába, ami meglehetősen nagy mennyiségnek mondható, forrása azonban ismeretlen. Ha minden hónapban egy 100 tartálykocsis vonatszerelvény teljes rakományát a levegőbe engednénk, akkor kapnánk ilyen mértékű kibocsátást, mondja Newman.

Elképzelhető, hogy illegális tevékenység rejtőzik a háttérben, ugyanakkor az is lehet, hogy hulladékgyűjtőkből szökik el az anyag. A forrás detektálása nem egyszerű, ugyanis a molekula számos különböző reakcióban előállítható, és lehetnek olyan módszerek is a létrehozására, amelyek még nem ismertek. Ennek fényében pedig akár az is elképzelhető, hogy véletlenül, a „gyártók” tudta nélkül keletkezik és kerül a légkörbe a szén-tetraklorid.

A szakértők szerint mindez nem jelenti azt, hogy a montréali jegyzőkönyv megbukott volna, azt továbbra is nagyon nagy sikernek könyvelhetjük el. A szén-tetraklorid jelenleg a jelentősen lelassult ózonpusztulás mindössze 10 százalékáért felel, így összességében nem okoz jelentősebb problémát. Ennek ellenére persze jó lenne kideríteni, hogy miért és honnan kerül a légkörbe az anyag. A WMO következő jelentése néhány héten belül jelenik meg, talán annak adatai elárulják majd, hogy mi is történik a szén-tetrakloriddal.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward