A gigantikus munka több mint 400 kutató közreműködésének eredménye, és több millió sejtet vesz számba, amelyeket emberi, selyemmajom- és egéragyak mozgáskoordinációs központjából vontak ki. A projekt eredményeit 17 tanulmányban részletezik a kutatók, a különböző sejtek genetikai jellemzőin túl azok alakjára, helyére és elektromos aktivitására is kitérve. A katalógus több mint 100 emberi sejttípust különít el, és nagy segítséget jelenthet a jövőben annak feltárásában, hogy egyes betegségek hogyan hatnak a különböző sejtekre, hogy milyen eltérések jellemzőek más fajoknál, és hogy az egyes sejteket milyen terápiákkal lehet célzottan kezelni.
Az agyat felépítő sejtek összeírása persze már sokkal korábban megkezdődött. A központi idegrendszert vizsgáló kutatók régóta igyekeznek elhelyezkedés, alak és funkció szerint csoportosítani az agyi sejteket, de a besorolás sokszor bizonyult problematikusnak. Az egyes típusok gyakran kerültek átfedésbe más sejttípusokkal, összemosva a kategóriák határait.
A BICCN (BRAIN Initiative Cell Census Network) nevű kezdeményezés célja az volt, hogy többek közt genomikai szekvenálással és a génexpresszió tanulmányozásával öntsön tiszta vizet a pohárba. A 2017-ben kezdődött projekt a sejtek által kifejezett gének mellett azok elhelyezkedését, szomszédait és a köztük lévő interakciókat is vizsgálta. A teljes agy azonban még ennyi emberrel és erőforrással is túl nagy falat lett volna, így egyetlen régiót, az elsődleges motoros kéreg egy sávját jelölték ki vizsgálatra három különböző fajban. Ezt analizálták aztán különböző technikákkal, kategóriákat igyekezve felállítani.
Az adatok alapján úgy tűnik, hogy a génkifejeződés alapján közös csoportokba tartozó sejtek más szempontokból is hasonlóan viselkednek, például gyakran egy helyen vannak, hasonló formájúak, és elektromos aktivitásuk is hasonlít. Ez megerősíti, hogy a molekuláris alapú kategorizáció jó alap lehet a neuronok csoportosítására. A csoportok határainak meghúzása persze így is önkényes, mert teljesen éles határok nincsenek. De például az emberi motoros kéregben a kutatók végül 127 különböző sejttípust különítettek el.
A kategóriák számánál is fontosabbnak tűnik azonban az a hierarchia, amely kirajzolódik az adatokból: a jelek szerint a sejttípusok kis számú alaptípusba sorolhatók, amelyek aztán nagyon sokféle alcsoportra oszlanak szét. Az azonos alapkategóriába sorolt sejtek több vizsgált tulajdonságukban is hasonlítanak, ráadásul mindhárom vizsgált fajban hasonló vonásokkal rendelkeznek. Ezek alcsoportjai ugyanakkor jóval kaotikusabb képet mutatnak, sok átfedéssel, elmosódott határokkal.
A katalógus nagyon fontos alap lehet az agykutatás következő éveiben. Megváltoztathatja az agyat érintő betegségek modellezését, segíthet feltárni, hogy melyik probléma mely sejttípusokat érinti a leginkább, és hogyan, és talán azt is jobban megvilágíthatja, hogy mely sejteket célszerű megcélozni a kezeléskor.
Egy genetikai mutáció kapcsán például alapvető fontosságú, hogy mely sejtekben fejeződik ki az érintett gén, amit sokszor nehéz megállapítani. Az katalógus révén emellett az is megállapítható lehet, hogy az érintett sejteknek van-e megfelelőjük a laborállatokban, amelyeken aztán tanulmányozni lehet a betegséget, és tesztelni a gyógymódokat. A terápiák fejlesztésének egyik nagy problémája, hogy rengeteg olyan kezelés van, amely az egereken modellezett betegség gyógyításában még működik, de az emberi kipróbáláskor kevéssé hatásos. Ezen pedig csak úgy lehet segíteni, ha jobb állatmodelleket hozunk létre, hangsúlyozzák a szakértők.
