A japán Akacukiszonda viszontagságos út után december 7-én délután pályára állta Vénusz körül. Az űreszköz ezt pontosan 5 évvel a tervezett manővert követően tette meg, hiszen fejlesztői eredetileg 2010 decemberében akarták bolygószomszédunk vizsgálatára bevetni. Az Akacuki 2010 májusában indult útjára, hogy a Vénusz folyamatosan változó, óriási sebességgel forgó (időnként 100 m/s-ot is elérő) légkörét tanulmányozza. A szonda öt darab, különböző hullámhosszakra érzékeny kamerát vitt magával, amelyek révén a légköri jelenségeket remélték megfigyelni a kutatók, köztük a bolygó savas felhőiben keletkező villámokat is.
December 7-ig minden rendben haladt a küldetéssel, amikor azonban beindították az űreszköz főhajtóművét, hogy pályára állítsák a szondát, kiderült, hogy só rakódott le a hélium- és az üzemanyagtartályt összekötő szelepen, és az eltömődés következtében a meghajtórendszer egyik kerámia fúvókája a beindítás után néhány perccel eltört. Ennek eredményeként az Akacuki nem a Vénusz, hanem a Nap körül álltpályára.
A japán űrügynökség mérnökei éveket töltöttek annak kidolgozásával, hogyan tudnák mégis eljuttatni rendeltetési helyére a szondát. A főhajtómű meghibásodásával feleslegessé vált az ezt energiával ellátó üzemanyag, így 2011 októberében 65 kilogramm oxidálószert engedtek ki a világűrbe, amitől az űreszköz jóval könnyebbé, és egyszerűbben irányíthatóvá vált. A kudarccal végződött pályára állítási kísérlet után a szonda a következő 5 évet a Nap körül keringve töltötte, ennyi időre volt ugyanis szükség ahhoz, hogy utolérje a Vénuszt.
2015. december 7-én azonban ismét életre kelt az űreszköz: a rendszer kisebb, eredetileg finom manőverezésre tervezett hajtóművei igyekeztek helyes pályára terelni az Akacukit, és sikerrel jártak. Ezeket hajtóműveket az elmúlt évek során többször is tesztelték, és mindig hiba nélkül működtek, így a kutatók bizakodva tekintettek a manőver elé. A hajtóműveket nagyjából 20 percre kellett aktiválni, hogy a Vénusz gravitációja befogja a szondát. Azt egyelőre még nem tudni, hogy mennyire sikerült megvalósítani a tervezett pályát, a következő napokban azonban erre is fény derül majd.
Ha minden rendben ment, akkor az Akacuki jóval távolabbi, erősen elliptikus pályára állt rá, mint ahogy eredeti küldetése során keringett volna. A szonda néhány ezer kilométerre fogja megközelíteni a Vénusz felszínét, ami nem túlságosan közeli, de arra alkalmas lehet, hogy korábban tervezett tudományos mérések nagy részét elvégezze, bár az adatok összeszedése vélhetően hosszabb időbe fog telni, mint 2010-ben gondolták.
„Az elmúlt öt év nagyon nehéz időszak volt számunkra. Egy olyan űreszközt követni, amely nem szállít tudományos adatokat, nem túl izgalmas feladat” ‒mondja Imamura Takesi, a kutatócsapat egyik tagja, még a mostani pályára állítási manőver előtt. „Jelenleg mindannyian idegesek vagyunk, de nagyon izgatottak is. A Vénusz tényleg csak egy kőhajításnyira van tőlünk.”
Az űreszköz évekig tartó „kitérője” azonban még a sikeres pályára állás után is okozhat problémákat. A szonda az elmúlt 5 évben sok időt töltött közelebb a Naphoz annál, mint amire tervezték. A rendszerek jelenleg is melegebbek a kívánatosnál, így nem biztos, hogy minden műszer működni fog. Bármi is azonban a helyzet, a következő évek során a japán szonda jelentheti az egyetlen esélyt arra, hogy a szakértők közelről tanulmányozzák a Vénuszt. Az ESA Venus Express nevű űreszköze tavaly fejezte be pályafutását, miután 8 évig keringett bolygószomszédunk körül, a NASA pedig legkorábban 2020-ban indít újra küldetést a Vénusz irányába.
