Bár a Rosetta küldetése már három éve véget ért, a szakértők még mindig nagy erőkkel elemzik az űreszköz által begyűjtött adatokat, és ezúttal az üstökösmag változó felszínére vonatkozóan tettek közzé új információkat és látványos képeket. A Rosetta OSIRIS kamerája nagyjából 76 ezer nagyfelbontású fotót készített az égitestről, amelynek felszíne érdekes változásokon ment át, ahogy az objektum közelített a Naphoz, és egyre melegebb lett rajta. A szakértők ezeket a felvételeket vizsgálták meg, elsősorban arra koncentrálva, hogy összevessék a napközelség idején készült fotókat a későbbi, kevésbé aktív időszakban készültekkel.
Így akadtak rá az az alábbi fotókon látható mozgó sziklára is, amely az üstökösmag „nyaki” régiójában, a napközelség nyomán leglátványosabb változásokat produkáló területen indult mozgásnak. A nagyjából 10 méter átmérőjű szikla a fotók tanúsága szerint először lezuhant egy közeli sziklafalról, majd többször megpattant a felszínen, nyomokat hagyva hátra a porban. A kutatók becslése szerint a mintegy 230 tonnás kődarab 50 méter magasból zuhanhatott le, mielőtt pattogni kezdett. Ennek az eseménysornak sajnos nem lehetett tanúja a Rosetta, mivel mindez 2015 májusa és decembere között, az üstökös legaktívabb időszakában készült, amikor az űrszonda – éppen a fokozott aktivitás miatt – csak biztonságos távolságból monitorozta az üstökösmagot.
A hasonló változások rekonstruálása azért érdekes a kutatók számára, mert ezek révén pontosabb képet alkothatnak a mind a mozgó anyag, mind a felszínt borító matéria tulajdonságairól és viselkedéséről. Annyi már a korábbiakból is látszott, hogy az üstökös felszínén látható sziklák sokkal lazábban kötöttek, mint amit a Földön megszokhattunk. A tudósok becslése szerint a most bemutatotthoz hasonló, mozgó sziklák anyaga például százszor gyengébben tapad össze, mint a frissen hullott hó.
A kutatók egy másik érdekes változásról is beszámoltak, amit az égitest több pontján is megfigyeltek: összeomló sziklafalakról. Az egyik legnagyobb ilyen eseményt már korábban észrevették a felvételeket elemzők: az Aswan-sziklafalnak egy 70 méter széles része omlott le 2015 júliusában. Nemrégiben azonban egy még jelentősebb összeomlást detektáltak a Londoni Egyetem elemzői, amely ráadásul szorosan kötődni látszik egy 2015. szeptember 12-én észlelt kitörési eseményhez.
Az égitest napközelsége idején a déli féltekét jelentős napsugárzás érte, amely példátlan mértékű eróziót váltott ki a felszínen. A kérdéses területen például egy legalább 2000 négyzetméteres terület omlott le, ami a felvételek tanúsága szerint 2015 májusában még biztosan állt. A régió vizsgálata alapján úgy tűnik, hogy a térségben korábban is történtek jelentős eróziós események.
A friss összeomlás nyomán érdekes tény, hogy a törmelék sokkal nagyobb, több mint kétszer akkora szikladarabokat tartalmaz, mint az Aswan-fal omladéka. Ez a kutatók szerint vagy azt sugallja, hogy az üstökös anyagának rétegzettségében helyi sajátosságok vannak, vagy azt, hogy a két összeomlás eltérő folyamatok eredménye volt. Az ilyen jellegű események érdekessége azok látványosságon túl, hogy egyedi bepillantást nyújtanak az égitest belső szerkezetébe, és segítenek feltárni annak evolúcióját.
