A nemnewtoni folyadékok érdekes tulajdonsága, hogy viszkozitásuk a nyírófeszültséggel változik, így például a keményítő és víz keverékével töltött medence tartalma nagyobb erőhatásra keményebbé válik, és végig lehet futni a felszínén. Ezt a koncepciót a mérnökök évtizedek óta próbálják a test védelmében is hasznosítani, vagyis olyan páncélszerű rendszert fejleszteni, amely alapvetően lágy, de nagy erőhatásra bekeményedik. Egy kutatócsoport pedig úgy tűnik, hogy végre jó úton jár efelé: bár fejlesztésük a lövedékeket még nem képes megállítani, arra máris alkalmas lehet, hogy egy védősisakba beépítve megóvja viselőjét az agyrázkódásoktól.
Az építőmunkások, katonák és sportolók által hordott védősisakok általában olyan ütéscsillapító rendszerű sisakokat viselnek, amelyben valamilyen habanyag vagy pántokból álló hálók segítenek elnyelni a külső erőhatásokat. Eric Wetzel, az Egyesült Államok hadseregének kutatója viszont egy olyan tervvel állt elő, amelyben az ütéscsillapításról egy nemnewtoni folyadékokkal feltöltött csőhálózat gondoskodik. Ennek a csövei, az úgynevezett sebességaktivált pányvák (vagy ratek) úgy működnek, mint a rugalmas, sebességre érzékeny gumikötelek.
A bungee jumping során használt kötelek rendkívül elasztikusak, így ugráskor képesek eltárolni az energiát, majd azt újra felszabadítani, ahogy visszarántják az ugrót. Wetzel kötelei azonban „egyirányúak”: elnyelik az energiát, de azt nem utána nem adják át újra. A szakértő és kollégái eredetileg azzal a céllal kezdték fejleszteni a pányvákat, hogy az ejtőernyősök bokáját védjék azokkal a földet éréskor. Azonban hamar rájöttek, hogy azok tökéletesen alkalmasak a sisakok „kibélelésére” is, hiszen azonnali erős ellenállást képesek kiváltani a külső hatásokkal szemben, amelynek mértéke a becsapódási sebességgel együtt növekszik.
Az amerikai hadseregben jelenleg használt védősisakok 3 m/s-os becsapódásoktól képesek megvédeni viselőiket, a hagyományos rendszerű kísérleti modellek pedig 4 m/s-os határ körül járnak. Wetzel nemnewtoni folyadékkal töltött pányvái 5 m/s-os sebesség felett is képesek voltak védelmet nyújtani, ami sokkal jobb, mint bármely más létező technológia.
Ahogy Donal McNally, a Nottinghami Egyetem kutatója mondja, az ideális védősisak optimálisan használja fel a külső burok és a fej közötti térrészt: ezt olyan anyaggal kell kitölteni, amelynek keménysége a becsapódás sebességétől függően változik. A rat-pányvák pedig pontosan ezt teszik, feltéve, hogy sikerül megtalálni azt a nemnewtoni anyagot, amely a gyors és a lassú becsapódások esetén is megfelelő keménységűvé válik a fej védelméhez.
Wetzel és társai egyelőre egy amerikaifoci-sisakba szerelték be prototípusokat, mivel ebben a sportban szintén nagy igény lenne a fej a hatékony védelmének megoldására. A rendszer a független labortesztek során is kiválóan vizsgázott, egy agysérülések kialakulási valószínűségét mérő jelzőszám szerint 393-ról 190-re csökkentette a becsapódások súlyosságát. A teszteket végző asszisztens elmondása szerint még sosem látott olyan sisakot, amelynél ez az érték 200 alá ment.
A pányvák vélhetően nemcsak a sisakon belül lehetnek használhatók. A kutatók máris kipróbálták ezeket az állrögzítő szíj helyén is, és védőszemüvegek rögzítésére is tesztelték a rendszert. De a fejlesztés sikeres tesztelés után helyet kaphat egy sor más eszközön is, a hátizsákoktól kezdve a babakocsikon át a hajózásig.
