A szakértők mindössze két hónapja fedezték fel a 1I/2017 U1 katalógusjelű égitestet, avagy az ‘Oumuamuát, amely óriási sebességével, különös pályájával és formájával hamar felébresztette az űr iránt rajongók érdeklődését és fantáziáját. A rendkívül elnyújtott formájú, legalább 400 méter hosszú és alig tizedekkora átmérőjű objektumról az észlelések alapján egyértelműnek tűnik, hogy a Naprendszeren kívülről származik, és többet nem is fog visszatérni hozzánk.
Az objektumot először üstökösnek hitték a szakértők, jelenleg pedig az a vezető teória, hogy egy csillagközi aszteroidáról lehet szó. Az ‘Oumuamua pontos mibenlétével kapcsolatban azonban továbbra is csak találgatnak a kutatók, így többek közt az is felmerült, hogy esetleg valamiféle mesterséges tárgyról, például egy idegen űrhajóról lehet szó.
A Breakthrough Initiatives kutatói ezért a múlt héten elkezdték „lehallgatni” a távolodó objektumot, hátha mesterséges jeleket fognak annak irányából. Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy nem egy eltévedt űrhajó az ‘Oumuamua, a Green Bank Obszervatórium műszereivel eddig ugyanis nem sikerült rádiójeleket fogni az objektumtól.
A szakértők december 13-án 6 órán keresztül monitorozták az égitestet az 1–12 GHz-es tartományban. A 90 terabájt nyers adat elemzése persze még nem fejeződött be, de az első vizsgálatok alapján nincs egyértelmű nyoma annak, hogy mesterséges adásra utaló jelek rejtőznének az adathalmazban. A Breakthrough persze nem elégszik meg ennyivel, és további három hasonló megfigyelési kampányt tervez a következő napokban, hátha mégis elcsípnek valami gyanúsat. És ha nem így lenne, akkor is hasznos adatok tömegét gyűjtik be az égitestről, amely rövidesen örökre láthatatlanná válik az emberi műszerek számára.
Az objektum azonban rádiójelek hiányában sem kevésbé furcsa, sőt, ahogy egyre több mérési eredményt hoznak nyilvánosságra vele kapcsolatban, egyre különösebben fest. Egy napokban megjelent tanulmány például az égitest anyagával kapcsolatban szolgáltat új információkat.
Ahogy már említettük, az égitestet először üstökösnek hitték, aztán kiderült, hogy egyáltalán nem bocsát ki anyagot magából. Így a szakértők arra jutottak, hogy inkább egy aszteroidáról lehet szó, amely fémekből és tömör kőzetekből áll jég és por helyett. Hogy üstökös vagy aszteroida az égitest, az azért nem mindegy, mert míg az előbbiek a bolygórendszerek peremvidékén keletkeznek, az utóbbiak a belsőbb régiókban, így attól függően, hogy micsoda, az ‘Oumuamua egy idegen bolygórendszer más vidékeiről szállíthat információkat.
Az új tanulmány szerint ugyanakkor az ‘Oumuamua akár fagyos maggal is rendelkezhet, amelyet kívülről lágy, szénben gazdag külső anyagréteg borít. Hogy a sötét, vöröses anyag pontosan milyen textúrájú, azt még mindig nem tudják, de sejtésük az eredetileg szerint szerves jegekből állhatott, amelyekben víz helyett szén-dioxid volt, és amelyeket később szétbombázott a kozmikus sugárzás az égitest csillagközi utazása során.
Ez a bevonat nagyjából 100 millió év alatt fél méteresre növekedett, és elég robusztussá vált ahhoz, hogy megvédje az égitest belsejét az útjába kerülő csillagok hőjétől. A kutatók persze továbbra sem tudják biztosan, hogy mi lehet az ‘Oumuamua mélyén, de állításuk szerint annak kérge alapján akár jég is lehet, mert azt sem tudta volna megolvasztani a Nap, még akkor sem, ha a Merkúr pályáján belülre kerül az objektum rendszerünkben.
