A kutyatartók többsége hosszú ideje úgy gondolja, hogy a kutya fajtája alapvetően befolyásolja temperamentumát. Több mint 18 ezer kutya viselkedésének és leszármazásának vizsgálata alapján azonban úgy tűnik, hogy bár a fajtának van némi szerepe, nem ez a legfontosabb tényező abban, hogy milyen személyiségű a kutyánk.
Amikor befogadunk egy kutyát, a fajtája alapján bizonyos előfeltevéseink lehetnek a majdani viselkedésével kapcsolatban, mondja Elinor Karlsson, a Massachusettsi Egyetem komputációs biológusa, az eredményekről beszámoló tanulmány egyik szerzője. „Valójában azonban az állat viselkedése nem ezen múlik” – mondja a kutató.
Ennek jelentős részben az az oka, hogy a kutyafajták viszonylag modern fejlemények. Az ember több mint 10 ezer évvel ezelőtt háziasította a kutyát, és azóta befolyásoljuk, hogyan néznek ki és hogyan viselkednek a farkasok szelíd leszármazottai. A tenyésztési erőfeszítések az elmúlt 10 ezer év javarészében azonban a munkaképességre irányultak, vagyis a tenyésztési programok pásztorkutyákat, őrkutyákat vagy éppen szánhúzó kutyákat eredményeztek.
Napjaink változatos méretű fajtái, a beagle, a mopsz vagy éppen a labrador azonban egy sokkal frissebb evolúciós beavatkozás eredményei. Ez mindössze 200 évvel ezelőttre nyúlik vissza, a viktoriánus Angliába, ahol a kutyarajongók elkezdték esztétikai kinézetük szerint szelektíven tenyészteni az állatokat.
A jelenleg létező fajtiszta kutyák java ennek a programnak köszönheti létét. Ennek ellenére hosszú ideje tartja magát az a hiedelem, hogy a fajta meghatározza a kutyák személyiségét. A mopszokat például huncutként, a border colliekat pedig szeretetteljesként jellemzi az American Kennel Club, a fajtatiszta kutyák törzskönyvének nyilvántartása az Egyesült Államokban
Ahogy azonban Karlsson is rámutat, bárki aki több példánnyal is rendelkezett élete során ugyanabból a fajtából, pontosan tudja, hogy ezek nagyon eltérő személyiségű állatok lehetnek. Annak felderítése érdekében, hogy mennyire határozza meg a viselkedést a fajta, Karlsson és kollégái több ezer kutyát vizsgáltak meg, az állatokat megfigyelve, és gazdáikat is kifaggatva azok hátteréről és viselkedéséről. A munka során olyan apróbb részletek is felderítettek, mint hogy az egyes állatok milyen gyakran esznek füvet, vagy hogy kergetik-e játékaikat. A kutatás keretében a vizsgált állatok egy részének DNS-ét is szekvenálták, hogy megtudják, mennyire köthető a viselkedésük a származásukhoz.
A csapat eredményei alapján egyes vonások valóban gyakoribbak bizonyos fajtákban. Az átlag kutyához képest a németjuhászok például könnyebben irányíthatók, míg a beagle-k nehezebben. Bizonyos fajtákhoz köthető keverék példányok pedig hajlamosak jellegzetes viselkedésformákra. A bernáthegyi felmenőkkel rendelkező keverékek például szeretetteljesebbek, míg a chesapeake bay retriever elődökkel rendelkezők nem kedvelik az ajtókat.
De a vizsgálatokból alapvetően az derült ki, hogy a fajta csak 9 százalékban ad magyarázatot a kutyák közti viselkedésbeli eltérésekre, ami sokkal alacsonyabb szám, mint amit a kutatók előzetesen vártak. A fajta és az agresszivitásra való hajlam esetében pedig még ennél is lazábbnak tűnik a kapcsolat a származás és a viselkedés között. Ami fontos tényező lehet a jövőben annak alakításában, ahogy a társadalmak a „veszélyesnek” gondolt fajtákat kezelik.
A genetikai elemzés 11 olyan régiót tárt fel a genomban, amelyek specifikus viselkedésekhez köthetők. A vonításhoz köthető régió például két olyan gén közelében van, amelyek az emberben a beszédhez köthetők. Egy másik érdekes kapcsolat, hogy az emberi kognitív teljesítményhez köthető egyik fontos régió a kutyákban azzal függ össze, hogy mennyire hajlamosak a fizikai akadályok mögé „beragadni”.
Ezek a genetikai jellegzetességek azonban sokkal messzebbre nyúlnak vissza, mint amióta a modern fajták többsége létezik, hangsúlyozzák a kutatók. Vagyis az, hogy melyik genetikai változat van jelen egy konkrét állatban, nagyobbrészt független annak fajtájától. Így aztán a fajta nem is lehet az elsődleges meghatározója annak, hogyan viselkedik az állat bizonyos helyzetekben.
