A Nap feltételezett társa régen elhagyhatta a rendszert, de jelenlétének nyomai a mai napig érzékelhetők az Oort-felhő külső részein, állítják a kutatók. Az Oort-felhő a Naprendszer legkülső része, amely sokkal távolabb helyezkedik el, mint a külső bolygók vagy a Kuiper-öv. Utóbbival szemben ez nem egy gyűrűt formáló kisbolygóöv, hanem egy gömb alakú képződmény, amely a teljes Naprendszert magába foglalja. Az Oort-felhő körülbelül 1000 csillagászati egységre (1 csillagászati egység a Nap és a Föld távolsága) kezdődik, és mintegy 100 ezer csillagászati egységre van a Naptól a külső pereme.
A felhőt több milliárd, de az is lehetséges, hogy billiónyi kőzetekből és jégből álló objektum építi fel, amelyek a Naprendszer formálódásának idejéből maradtak hátra. A Harvard és a Smithsonian kutatói pedig új tanulmányukban arról számolnak be, hogy pontosan az itt található anyag nagy mennyisége teszi valószínűvé, hogy a Nap egykor egy kettőscsillag egyik tagja lehetett.
A Naprendszer formálódásával kapcsolatos modellekkel mostanáig ugyanis nem sikerült magyarázatot találni az Oort-felhő anyagtartalmára és óriási kiterjedésére. A felhő külső régiójának elhelyezkedése és mérete mindeddig rejtély volt a kutatók előtt. Avi Loeb és Amir Siraj azonban úgy vélik, hogy megoldást találtak a talányra. Véleményük szerint egy második csillag jelenléte minden vonatkozó kérdésre választ ad.
Ha ugyanis a Nap kettőscsillagként kezdte pályafutását, a két formálódó égitest sokkal több anyagot ejthetett csapdába a születésüknek helyet adó csillagbölcső anyagából, mint amire egyetlen csillag képes lett volna. A formálódó csillagok gravitációjukkal befogták a port, a gázt és a kisebb égitesteket. Később azonban a Nap ikertestvére valamilyen hatásra, a Tejútrendszer gravitációja, az erős csillagszelek vagy más gravitációs interakciók nyomán kidobódott a rendszerből. A csillagok formálódásából visszamaradt méretes törmelékhalom azonban javarészt itt maradt, és ma Oort-felhőként ismerjük.
Loeb és Siraj modellje szerint a feltételezett második nap nagyjából akkora lehetett, mint saját csillagunk, és körülbelül 1000 csillagászati egység távolságban keringhetett attól. Egyáltalán nem lenne meglepő, ha a Nap kettőscsillagként kezdte volna pályafutását, erősítik meg más szakértők is. A fiatal csillaghalmazokon az utóbbi években végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy a Naphoz hasonló csillagok egy nagyon nagy hányada kettős vagy többes rendszerek tagjaként formálódik, amelyek csak később esnek szét magányos csillagokra.
Az új teória a feltételezett kilencedik bolygó formálódására is magyarázatot ad. A gigantikus bolygó jelenlétére a Kuiper-öv néhány égitestjének különös, elnyújtott pályájából következtetnek a kutatók. A vonatkozó elmélet szerint a Naprendszerben létezik egy, a rendszer peremén keringő gázóriás, amelynek gravitációs hatása érzékelhető a külső kisbolygóöv egyes tagjain.
A szakértők korábban azt feltételezték, hogy ez a bizonyos bolygó a Naprendszer belsejében keletkezhetett, és csak később vándorolt távolra. Az új modell szerint azonban az is elképzelhető, hogy a bolygó eredetileg Napunk ikertestvéréhez tartozhatott, és annak távozása során fogta be csillagunk, és ezért van a peremvidéken.
