Az űrből folyamatosan érkeznek kisebb-nagyobb kődarabok és porszemek a légkörbe, bár ezek túlnyomó része elég az atmoszférában. Vannak olyan darabkák is azonban, amelyek elérik a felszínt, és ha összesítjük a mennyiségeket ez nem is kevés: egy friss vizsgálat szerint évente 5200 tonna kozmikus törmelék kerül a felszínre, ami naponta nagyjából 14 tonnát jelent.
Ennek nagy része egészen apró, a milliméteres méretet sem éri el, és a légkörbe lépve annyira lelassul, hogy szép csendesen lesodródik a felszínig, így semmiféle veszélyt nem jelent. Vannak persze nagyobb, látványosabb darabok is, de mennyiségileg ez a finom, lassú por teszi ki a Földre érkező kozmikus anyagok javát.
Ennek megállapításához és a becslés elvégzéséhez az egyik módszer a mikrometeoritok begyűjtése és megszámolása. Ami persze nem egyszerű, hiszen egységnyi felszínre viszonylag kevés porszem jut az űrből, ráadásul az időjárás komolyan befolyásolhatja, hogy mennyi éri el a felszínt, és ezek mennyire begyűjthetők. A mennyiséget hasonló okokból célszerű olyan helyen vizsgálni, ahol minimális az emberi tevékenység, és a rétegek által visszamenőlegesen is tanulmányozható a kozmikus por földi mennyisége.
Erre a legjobb helyszínt az Antarktisz jelenti, annak is Dome-C nevű régiója, amely 1700 kilométerre van a Déli-sarktól, 3200 méteres tengerszint feletti magasságban. A körülmények szinte ideálisak, szél alig van, és a csapadékmennyiség meglepően egyenletes: évente nagyjából 2,7 gramm hó hullik le egy négyzetcentiméternyi területre, ami mélységre évi pár centimétert jelent.
Az elmúlt évek során ebben a régióban a szakértők több 2 méter mély árkot is ástak, hogy eljussanak azon hórétegekhez, amelyek az itt található Concordia kutatóállomás 1995-ös létesítése előtt hullottak le. Majd ezeket használva mintákat vettek 3–8 méter mélyről, ami az 1920–1980 között lehullott havat jelenti. A havat felolvasztották, majd kiszűrték belőle a 30 mikront elérő szemcséket. Ezt követően átvizsgálták a kiszűrt anyagot, amelyben két típusú mikrometeoritot azonosítottak: az egyikbe szabálytalan alakú, a légkörön való áthaladást megolvadás nélkül átvészelő szemcsék tartoztak, míg a másikba apró gömböcskék, amelyeket az atmoszférában való felhevülés formált piciny labdákká.
A kutatók összesen 1280 nem megolvadt mikrometeoritot és 808 kozmikus gömböcskét találtak, amelyek mérete 30–350 mikron közé esett. Ezek tömegéből és méreteiből, illetve a hórétegekben való eloszlásból az jött ki, hogy évente egy négyzetméternyi területre nagyjából 3–5,6 mikrogrammnyi meteorit hullik. Ez nem túl sok, de megszorozzuk a Föld teljes felszínével, és a kicsivel nagyobb átmérőjű darabokat is beleszámítjuk 5200 tonnányi meteorit jön ki egy évre, ami naponta 14 tonnát jelent. (A légkörbe belépő anyagmennyiség ennek többszöröse, nagyjából 100 tonna körüli naponta, csak ennek java annyira apró részecskékké esik szét, hogy nem éri el a felszínt.)
Érdekes módon a nagyobb, makroszkópos méretű meteroritokból ugyanakkor mindössze 10 tonna éri el évente a felszínt, vagyis a világűrből érkező anyag java mikroszkopikus por formájában ér el minket. A kutatók ezen por összetételét is elemezték, hogy megfejtsék az eredetét. A vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy 80 százaléka üstökösökből, a többi pedig aszteroidákból származik.
