Június végén a Webb-űrteleszkóp minden eddiginél távolabbi galaxisokra irányította a tekintetét. A rendszerek néhány százmillió évvel az ősrobbanás után léteztek, így a világegyetem legkorábbi fényforrásai közé tartoznak. A galaxisok a Szobrász csillagképben található Abell 2744, egy óriási galaxishalmaz pereme mentén láthatók, amely valójában négy kisebb halmazból tevődik össze. Az egyik galaxis 450 millió évvel az ősrobbanás után létezett, a másik pedig 350 millió évvel ezt követően.
A világegyetem jelenlegi tudásunk szerint körülbelül 13,8 milliárd éves, de az első csillagok csak több százmillió évvel az ősrobbanás jelentek meg. Ez azt jelenti, hogy ezek a galaxisok a világegyetem legkorábbi ismert fényforrásai közé tartoznak, leszámítva a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást, amely az ősrobbanás utófényének tekinthető. Ez akkorra datálódik, amikor a világegyetem átjárhatóvá vált a fény számára, vagyis körülbelül 380 000 évvel az ősrobbanás után.
Az Abell 2744-es halmaz mintegy 3,5 milliárd fényévre van tőlünk, de a most felfedezett galaxisok ennél sokkal ősibbek és távolibbak. A mi szemszögünkből nézve több milliárd fényévvel az Abell 2744 mögött helyezkednek el. Így fényük is nagyon halvány, de a galaxishalmaz gravitációs lencseként viselkedve felerősíti és fókuszálja azt.
Az Abell 2744-et már korábban is vizsgálták: a Hubble űrteleszkóp 2014-ben már fényképezte le a galaxishalmazt. Ebben az időszakban a Hubble mélyűri felvételei jelentették a legrészletesebb megfigyelést egy ilyen objektumról. A jóval fejlettebb Webb azonban a nagyon távoli halmazon túli még távolabbi ősi fényforrásokat is képes volt megjeleníteni.
És hogy milyenek voltak ebben az ősi időszakban a csillagrendszerek? Leginkább nagyon aprók: a Space Telescope Science Institute vonatkozó közleménye szerint a két korai galaxis a Tejútrendszerhez képest egészen parányi, saját, minteyg 100 ezer fényév átmérőjű galaxisunk méretének mindössze néhány százalékát teszi ki.
