Ami az első kérdést illeti, nagyon sok védőoltásra jellemző, hogy több adag szükséges a megfelelő védettség biztosításához. A védőoltások az immunrendszert készítik fel specifikus kórokozókra: a SARS-CoV-2 elleni vakcinák esetében úgy, hogy a megismertetik a szervezettel a vírus egy jellegzetes darabkáját (vagy úgy, hogy bejuttatják a darabot, vagy úgy, hogy a szervezet sejtjei ezt maguk állítják elő). Több dózis beadásával az immunrendszer átfogóbb stratégiát tud kidolgozni a majdani fertőzés ellen, így hatásosabban lép fel a vírussal szemben, amikor az ténylegesen megjelenik.
Több dózisra azért is szükség lehet, mert a vakcina, ellentétben a vírussal, nem replikálódik a testben. Amikor először találkozunk egy új patogénnel, az immunrendszer nulláról indul, mondja Otto Yang, a UCLA fertőző betegségekkel foglalkozó szakértője. Az immunválaszt a kórokozó specifikus részei váltják ki, ezeket nevezzük antigéneknek, amelyekkel szemben a szervezet antitesteket kezd termelni. A vakcináció során ezeknek az antigéneknek teszik ki a szervezetet, a vírus egyéb, betegséget okozó részei nélkül.
Több dózis esetén több antitest termelődhet, illetve a több memóriasejt is létrejöhet, amelyek egyrészt saját immunválaszt produkálnak, másrészt szükség esetén képesek újra gyorsan megemelni az antitestek szintjét is, folytatja a szakértő. Bizonyos esetekben a memóriasejtek védő hatása is csak időleges, ilyenkor van szükség emlékeztető oltásokra (például a tetanusz esetében): ezek funkciója, hogy a már meglévő immunválaszt újra megerősítsék.
Jelenleg úgy tűnik, hogy az elsőként piacra kerülő SARS-CoV-2 elleni vakcinák két kezdődózist igényelnek majd, és azt még egyáltalán nem tudni, hogy esetükben szükség lesz-e emlékeztető oltásokra, és ha igen, erre milyen gyakran kell sort keríteni. Lehetséges, hogy a jövőben lesznek olyan vakcinák, amelyek nem igényelnek többszöri oltást, hanem egy dózisban és hosszú távú védettséget biztosítanak, jelenleg is zajlanak ilyen irányú kísérletek. Ahogy olyanok is, amelyek nem izomba adott injekció útján, hanem lokálisan, egyszerűen az orrba fecskendezve fejtik ki hatásukat, első körben azonban várhatóan két dózisban alkalmazott oltóanyagokra számíthatunk.
Ebben a helyzetben kellemes meglepetés volt, hogy az AstraZeneca és az Oxfordi Egyetem közösen fejlesztett védőoltása a 3. fázisú vizsgálat napokban nyilvánosságra hozott, köztes eredményei alapján kisebb kezdődózissal hatékonyabb, mint ha elsőre a teljes adagot adják be. Ahogy arról korábban többször írtunk, az oxfordi vakcina egy módosított csimpánz adenovírussal dolgozik, ennek révén juttatják be a SARS-CoV-2 egyik fehérjéjének génjét a sejtekbe, amelyek előállítják és kifejezik ezt a proteint, felkészítve az immunrendszert a tényleges vírussal való találkozásra.
A vizsgálat eddigi eredményeiből az derült ki, hogy azoknál, akik elsőre fél adagot kaptak az oltóanyagból, majd egy hónappal később egy teljes dózist, 90 százalékos hatásosságot mutat az oltóanyag, míg a két teljes dózissal beoltottak esetében csak 62 százalék volt a hatásosság. Ennek okát egyelőre senki sem tudja, a szakértők egyik elmélete, hogy a kezdeti alacsonyabb dózis jobban imitálja a tényleges fertőzést, jobban stimulálja a sejtes immunválaszt, és ezért erősebb reakciót vált ki.
Ilyen hatást állatkísérletek során már megfigyeltek más kutatók: úgy tűnik, hogy az alacsonyabb kezdődózis gyorsabban kiváltja a megfelelő memóriasejtek létrejöttét, amelyeket aztán a második adag aktivizál. A vonatkozó kísérletek alapján hasonló hatás váltható ki azzal is, ha több idő telik el a két dózis beadása között, de ez a folyamat ezek szerint egy kisebb kezdődózissal felgyorsítható lehet.
A másik elképzelés, hogy az immunvédelem a csimpánz vírusra való reakció miatt lesz erősebb: ebben az esetben az lehet a megoldás, hogy a kisebb kezdődózis esetén az immunrendszer egyszerre reagál az adenovírusra, amely beszállítja a specifikus gént, és a gén által kódolt fehérjére, és így átfogóbb, hatásosabb immunválaszt produkál. Amikor viszont teljes dózist adnak be elsőre, az adenovírusra adott reakciót elnyomja a koronavírus fehérjéjére adott reakció, ami valamiért kevésbé hatásos végeredményhez vezet.
A szakértők dolgoznak a rejtély megoldásán, ugyanakkor fontos leszögezni, hogy lehetséges, hogy a kisebb kezdődózisú oltási stratégia valójában nem olyan hatásos, ahogy az első adatok mutatják. Ezt ugyanis egyelőre nagyon kevés emberen alkalmazták, így az adatok nem olyan robusztusak, mint a két dózissal operáló, másik oltási rend adatai.
Ennek az az oka, hogy a fél adagos kezdés egy véletlen gyártási hiba eredménye: eredetileg teljes dózist akartak beadni mindenkinek, de 2741 brit alanynak fele olyan erősségű első oltóanyagot adtak be. Miután kiderült a probléma, egy hónap elteltével már ők is teljes adagot kaptak. A most közzétett eredmények szerint körükben 90 százalék volt a vakcina hatásossága a placebót kapottakhoz képest, míg annál a 8895 alanynál, akiket a terveknek megfelelően két teljes adaggal oltottak be, 62 százalékos hatásosságot mértek.
Ugyanakkor a kisebb kezdődózis egy másik korosztálynak jutott a teljes dózissal oltottakhoz képest, így lehetséges, hogy a kor is szerepet játszott a kedvezőbb eredményekben. A szakértők most azt tervezik, hogy a jelenleg is zajló klinikai vizsgálatokat módosítják, és az alanyok egy részét immár tervezetten először fél adaggal oltják be, hogy kiderüljön, mennyire megalapozottak a kimagaslóan jó előzetes eredmények.
