A mellékelt fotókon látható, leginkább napjaink „csőrös” poharaira emlékeztető agyagedények évtizedek óta kerülnek elő különféle ásatásokon a világ minden pontján. A szakértők régóta úgy sejtették, hogy ezekből az poharakból valószínűleg egész pici gyerekeket vagy betegeket etethettek, de mostanáig erre nem volt igazi bizonyíték. Egy kutatócsoport azonban nemrégiben elemezte az edényekben található táplálékmaradványokat, és az eredmények megerősítették a korábbi teóriát, miszerint gyakorlatilag ősi cumisüvegekről van szó.
A formára a klasszikus teáskannákra hajazó, de ezeknél jóval kisebb agyagedények nagyjából 6000 évvel ezelőtt kezdtek el feltűnni Európában a régészeti leletek tanúsága szerint. A változatos méretű, formájú és színű, gyakran állatokat imitáló edények a bronzkor végére általánosan elterjedtek. Ebben az időszakban az ember már felhagyott a vadászó-gyűjtögető életmóddal Európában, a Közel-Keleten és Ázsiában, és helyette intenzív gazdálkodásba kezdett. Ahogy a mezőgazdaság fejlődött, egyre több táplálék állt rendelkezésre, így több gyerek született és az emberi populációk létszáma gyorsan növekedni kezdett.
A különleges agyagedények pontos funkciója sokáig rejtély volt, mivel felső nyílásuk is annyira apró, hogy közel lehetetlen volt úgy mintát venni tartalmukból, hogy ne essen kár a leletben. Ennek megoldása érdekében Julie Dunne, a Bristoli Egyetem kutatója és kollégái felkutattak néhány néhány olyan edényt, amelyek formára egyeztek a többivel, felső nyílásuk azonban nagyobb volt, illetve töröttek voltak, így egy apró fúróval mintát lehetett venni belső falukból.
Az edények a mai Németország területéről származtak, az egyik időszámításunk előtt 800–1200 körülről, másik kettő pedig i.e. 450–800 közöttről. Mindhárom edény gyereksírokból került elő, ami szintén megerősíti, hogy olyan tárgyakról van szó, amelyeket gyerekek használtak. Ezt az elméletet támasztják alá az edényekből származó minták is, amelyek kémiai elemzése azt tárta fel, hogy azokból kettőben kérődző állatok teje volt. Az elemzésből nem lehet megállapítani, hogy marha, birka vagy kecske volt a tej a forrása. A harmadik edény pedig kérődző tej és embertől vagy sertéstől származó tej keverékét tartalmazta egykor.
A friss eredmények alapján egyre bizonyosabb, hogy valóban a cumisüveg őséről lehet szó, amelyből már ezekben a korai időkben is etették a gyerekeket. Az állati tej jelenléte az edényekben továbbá azt is sugallja, hogy állatok háziasítása lehetővé tette, hogy az anyák korábban elválasszák gyerekeiket, és a szoptatást abbahagyva gyakrabban essenek teherbe.
