A Microsyops latidens nevű korai emlősfaj fosszíliáinak 7 százalékában találták nyomát lyukas fogaknak egy friss kutatás keretében. Keegan Selig és társai szerint az 54 millió évvel ezelőtt élt állatok esetében az édes gyümölcsök és más cukros táplálékok (pl. a méz) fogyasztása vezethetett a fogak romlásához – vagyis nagyrészt ugyanaz, mint manapság.
Az új vizsgálat legfontosabb újdonsága, hogy a szakértők képesek voltak nyomon követni a szuvasodás elterjedtségét és ennek változásait a faj körében, és ebből például az étrendre következtetni. Az alkalmazott módszerek pedig más fajok, köztük kihalt fajok esetében is használhatók lesznek a következő években.
A M. latidensről nem sokat tudunk, azon túl, hogy nincsenek élő leszármazottai. Valószínűleg a fákon élt, és gyümölcsökkel, illetve rovarokkal táplálkozott. Ellentétben a ma élő főemlősökkel, a kutatók szerint elsősorban a szaglására támaszkodva tájékozódott a környező világban, nem pedig a látása volt az elsődleges.
Ami a szuvas fogakat illeti, ezek kialakulása 54 millió évvel ezelőtt is hasonló volt, mint manapság: a lyukakat a szájban élő baktériumok okozzák, amelyek a fogakra tapadt cukrot bontják. A folyamat során erősen savas mellékterméket szekretálnak, amely kikezdi a fogakat is. Selig elmondása szerint abban persze senki sem lehet teljesen biztos, hogy valóban a cukros gyümölcsök fogyasztása vezetett a fogszuvasodáshoz a M. latidens esetében, hiszen más tényezők is szerepet játszhatnak a fogak romlásában. De mindenképpen a gyümölcsök tűnnek a legvalószínűbb jelöltnek.
A kutatás során a szakértők egy wyomingi lelőhelyről származó 1030 fogleletet (fogakat és állcsontmaradványokat) elemeztek, amelyek mind a korai eocén korból, egy 544 ezer éves időszakból származtak. Ez a leletegyüttes óriási jelentőségű, hiszen jelentős időszakot ölel fel egyetlen, már kihalt emlősfaj múltjából.
A vizsgálatok során a fosszilis fogak 7,48 százalékán azonosítottak szuvasodást, ami meglepően gyakorinak tűnik. Ami még érdekesebb, a legrégebbi és a legújabb fosszíliákon jelentősen kevesebb lyuk volt, mint a középső időszak fogain, ami valószínűleg azt jelzi, hogy faj étrendje változásokon ment át. Egy időre több cukros gyümölcsöt fogyasztottak az állatok, majd visszatértek egy cukorban szegényebb diétára.
Ebben valószínűleg nem annyira a szuvasodásnak, mint az éghajlat változásának volt szerepe, amely kihatott a növényzetre és az elérhető táplálék minőségére, mondják a szakértők. Selig szerint érdekes lesz más fajok maradványait is hasonló módszerekkel megvizsgálni, hiszen a fogak állapota nagyon érdekes újdonságokat tárhat fel az állatok változó étrendjével és életmódjával kapcsolatban.
