A SpaceXmunkatársai a sikeres decemberi szárazföldi leszállásután január 17-én ismét megkísérelték letenni a Falcon‒9 hordozórakéta első fokozatát, ezúttal egy óceáni platformra. A kelet-európai idő szerint vasárnap este 19:42-kor a Vandenberg Űrközpontból útjára indult rakéta elsődleges célja a Jason‒3 nevű globális tengerszintet monitorozó műhold poláris pályára állítása volt, amit sikerültis végrehajtani. A küldetés másodlagos célja, az rakéta első fokozatának sértetlen visszaszerzése sajnos nem valósult meg, de ezúttal tényleg csak egy hajszálon múlott a dolog.
Az első fokozat a leválás után megkezdte útját a kaliforniai partok közelében tartózkodó, Just Read the Instructions nevű drónhajó felé. (Mindkét használatban lévő drónhajó Iain M. Banks A játékmester című regényében szereplő űrhajók után kapta a nevét, a másik platform az Of Course I Still Love You névre hallgat.) A körülmények meglehetősen kedvezőtlenek voltak, mivel a vártnál erősebb volt a hullámzás, és a leszállás pillanataiban megszakadt a kapcsolat az úszó platformmal, ami szintén nem tűnt túlságosan biztató jelnek. Rövid idővel később a SpaceX illetékesei azt közölték, hogy az első fokozat sikeresen elérte a drónhajót, azonban a jelek szerint túl keményen landolhatott, és az egyik kitámasztó láb eltörött, így a rakéta nem tudott megállni a fedélzeten.
A műhold sikeres pályára állítása után néhány órával Elon Musk nyilvánossá tette az első videót is a leszállásról. Ebből, illetve a rakéta által közvetített adatokból úgy tűnik, hogy a landolás egy apró hibától eltekintve tökéletesen sikerült. A sebesség megfelelő volt, az erős hullámzás ellenére is sikerült majdnem pontosan eltalálni a drónhajó középpontját, amikor azonban a rakéta megállt a fedélzeten, kiderült, hogy az egyik lábat nem sikerült nyitott állapotban rögzíteni. A rakétát egyenesben tartó négy láb közül az egyik ezért összecsuklott, az űrjármű pedig felborult, majd felrobbant.
A hiba pontos oka egyelőre nem ismert, bár talán köze lehet a kilövést kísérő sűrű ködhöz, és az ennek következtében fellépő jegesedéshez, de első pillantásra nem tűnik nehezen megoldhatónak a probléma, tekintve, hogy a másik három láb a jelek szerint megfelelően működött. A cél tehát tényleg karnyújtásnyira van. Felmerülhet persze a kérdés, hogy miért próbálkozik egyáltalán a SpaceX a tengeri leszállással, ha egyszer a szárazföldön ezt a mutatványt már sikerült végrehajtaniuk? A válasz meglehetősen összetett. Jelen esetben azért egy drónhajóra kísérelték meg letenni az első fokozatot, mert a kaliforniai hatóságoktól nem kaptak engedélyt a szárazföldi landolásra.
Hosszabb távon azonban azért lenne szükség a tengeri leszállás megvalósítására, mert nagyobb terhek űrbe szállításánál, illetve magasabb pályák esetén a rakétának egyszerűen nem lesz elég üzemanyaga ahhoz, hogy visszatérjen a szárazföldi landolóhelyre. A SpaceX következő két kilövése pontosan ilyen lesz. A jelenlegi tervek szerint február 6-án a cég egy kommunikációs műholdat szándékozik geostacionárius pályára állítani, március 20. környékén pedig a Nemzetközi Űrállomásra indít egy nagyobb szállítmányt. A rakéta első fokozata a leválás idejére mindkét küldetés során fel fogja emészteni az üzemanyag túlnyomó részét, így csak a tengeri leszállásokhoz szükséges fékezésre és pozícionálásra marad elég energia.
Ami a decemberben sikeresen leszálló rakétafokozatot illeti, az eddigi tesztek azt mutatják, hogy a hajtóművek minimális károsodásokkal vészelték át a kilövést és a leszállást, vagyis a rakéta minimális javítások után újra használható lehet.
