Világszerte számos kutatócsoport dolgozik azon, hogy laborban növesztett májakkal oldják meg a szervhiányt, egyelőre azonban ezeknek a próbálkozásoknak komoly korlátot jelent, hogy egy ennyire összetett szerv esetében nagyon komplex érhálózatra is szükség van a szövetek ellátásához. Erre viszont megoldást jelenthet, ha egy olyan szervet alakítanak át májjá, amelyben már megvan a szükséges érhálózat, és amely nem feltétlenül szükséges a szervezet egészséges működéséhez.
Pontosan ez volt a Nankingi Egyetem kutatóinak alapötlete, akik hozzá is láttak, hogy egerek lépéből működő májat hozzanak létre. Ehhez először is olyan anyagokkal fecskendezték be a szervet, amely megnövelte és merevebbé tette a lépet, hogy az elbírja az új szöveteket. Utána májsejteket ültettek be a lépbe, hogy kipróbálják, azok képesek-e a meglévő érhálózattal integrálódni, és májszövetet létrehozni.
Mint kiderült, igen: a lép nyolc hét alatt egy májhoz hasonló szervvé alakult át, amely epeutakkal és más, a májra jellemző szerkezeti sajátosságokkal is rendelkezett. Az átalakított szerv ráadásul működőképesnek is bizonyult, vagyis képes volt ellátni a máj alapvető feladatait, például a belejuttatott gyógyszerek metabolizálását.
A kutatócsoport ezt követően eltávolította a módosított léppel rendelkező egerek májának 90 százalékát, hogy megnézzék, a májszerű szervek képesek-e átvenni a máj feladatait. Az összes módosított lépű egér túlélte a kísérletet, míg a kontrollcsoport normál léppel rendelkező tagjai a műtét után két napon belül elpusztultak. Minden jel arra mutat tehát, hogy a módosított lép nemcsak kinézetében hasonlít a májra, de valóban képes annak munkáját is elvégezni.
Hogy az emberekben is működhet-e a módszer, az egyelőre nagy kérdés. A lép fajunk esetében sem szükséges a túléléshez, viszont a lép átalakítása kapcsán problematikus, hogy az máshogy csatlakozik a keringési rendszerhez, mint az igazi máj, így ennek minden feladatát komoly „áthuzalozás” nélkül nem lesz képes ellátni. Nincs ugyanis közvetlen hozzáférése a májkapugyűjtőér, amely a páratlan hasüregi szervek vénás vérét vezeti a májba, lehetővé téve a tápcsatornába került tápanyagok, mérgek és gyógyszerek átalakítását, illetve semlegesítését, hogy ezek ne károsíthassák a többi szervet, ha vér a szisztémás keringésbe jut.
A másik potenciális probléma, hogy a májelégtelenséggel küzdő betegek esetében gyakran a lép is károsodott, ami megnehezítheti átalakítását. Az emberi alkalmazás előtt tehát még számos feladatot meg kell oldani, de az ötlet kétségkívül érdekes utat kínál a májátültetések helyettesítésére.
