Erősen kezdett a James Webb űrtávcső (JWST), amelynek csapata eddig sosem látott galaxisokat tárt fel az első hivatalosan közzétett felvételen, amelyet Joe Biden, az Egyesült Államok elnöke mutatott be egy hétfői sajtótájékoztatón. Az első felvételt 4 újabb követte kedd délután, és mindegyiket érdemes alaposabban is megnézegetni.
A JWST 2021 karácsonyán indult útjára Francia Guayanából, az eredeti tervekhez képest majdnem másfél évtizedes késéssel. Azóta a pályára állítás és a finomhangolás zajlott, és mostanra érte el a távcső azt az állapotot, hogy a tervezett minőségben képes képeket szállítani.
Az elsőként közzétett képen (fent) a világűr SMACS 0723 nevű területe látható, amely azért is kiemelten érdemes, mert gravitációs lencsézést tartalmaz. Ennek lényege, hogy egy nagy tömegű objektum a fény fotonjait eltérítve képes a megfigyelő felé irányítani egy még távolabbi objektum fényét, olyan dolgokat is láthatóvá téve, amelyeket egyébként nem lenne esély megpillantani.
A SMACS 0723 különösen erős gravitációs lencse, mivel a lencséző objektum nem egy égitest, és nem is egyetlen galaxis, hanem egy méretes galaxishalmaz. Ez pedig olyan galaxisok fényét tereli a megfigyelő felé, amelyek a legkorábbiak közé tartoznak az univerzumban. Ezeket korábban részben az univerzum tágulása miatt nem láthattuk, hiszen minél távolabb van egy objektum, annál gyorsabban távolodik tőlünk, és annál vörösebbnek is látszik távolodó mozgása miatt.
Mivel a JWST elődje, a Hubble jobbára a látható tartományban figyeli az univerzumot, ezeket a távoli galaxisokat nem volt képes érzékelni. A JWST viszont infravörösben vizsgálódik, így olyan vörösbe tolódott és vörös objektumokat is képes detektálni, amelyeket elődje nem. Ráadásul sokkal jobb felbontást produkál. A Hubble első mélyűri égboltképénél az expozíciós idő 10 nap volt, az extrém mélyűri felvételnél (eXtreme Deep Field) pedig 22 napig gyűjtötte a fényt az űreszköz ugyanarról az égterületről. A JWST első felvétele 12,5 órás expozícióval készült, és 100-szor élesebb a korábbi legélesebb felvételnél.
A felvételen több ezer galaxis tűnik fel egy akkora területen, amely szabad szemmel az égboltra tekintve egy kartávolságban tartott homokszem kitakarna. A képen a távolság miatt azt látjuk, hogy milyen volt a SMACS 0723 galaxishalmaz 4,6 milliárd évvel ezelőtt, és a gravitációs lencsézés következtében körülötte ennél sokkal idősebb galaxisok is megjelennek, köztük egy 13,1 milliárd éves csillagrendszer, amelynek az anyagösszetételéről is információkat szolgáltat a JWST.
A további kedden közzétett képek a következőket ábrázolják (a nagyfelbontású felvételek itt találhatók számos más informatív ábrával együtt):
A WASP-96 b katalógusjelű Naprendszeren kívüli bolygó színképét, amely 1150 fényévnyire van a Földtől és döntően gázból áll. Csillagát 3,4 földi naponta kerüli meg, vagyis a saját rendszerünkben ismeretlen forró jupiterek közé tartozik. Felfedezését 2014-ben jelentették be. A JWST által kínált színképen a legérdekesebb, hogy víz jelenléte mutatható ki a légkörben.
Az NGC 3132 katalógusjelű planetáris ködöt, amely mintegy 2000 fényévre található tőlünk. Ennek belsejében két csillag kering egymás szoros közelségében, egyikük egy fehér törpe, amely ledobta külső rétegeit, így hozva létre a környező planetáris ködöt, amelynek szerkezetéről, ahogy a központi csillagokról is elképesztően részletes képet szolgáltatott az űrtávcső, a közeli infravörös (balra) és a középső infravörös (jobbra) tartományban készült felvételeken.
A Stephan-ötös nevű galaxiscsoportot, amely 290 millió fényévre található, és öt galaxis szoros együtteséből áll. Ez volt az első galaxiscsoport, amit a csillagászok felfedeztek 1877-ben, és tagjai látványos táncot járnak egymással. A közzétett képeken a galaxisok mellett újszülött csillagok is láthatók (fent), illetve a közeli infravörös tartományban készült felvételen (lent) a felső galaxisban egy aktív fekete lyuk is látszik, legalábbis a körülötte keringő fényes anyagkorong.
Az Éta Carinae-ködöt, amely a legnagyobb és legfényesebb csillagköd az égen. Nagyjából 7600 fényévre található tőlünk, és galaxisunk egyik legaktívabb csillagkeletkezési helye, amely több gigantikus, a Napnál sokkal nagyobb csillagnak ad otthont. A most közzétett képen mostanáig sosem látott újszülött csillagok tömege tűnik fel, és elképesztő részletességgel bontakozik ki a köd csillagkeletkezés által formált szerkezete.
