A MIT kutatói és egy svéd kutatócsoport tagjai olyan szálakat fejlesztettek ki, amelyekből viselhető anyagok készíthetők, és amelyek képesek érzékelni, hogy mennyire nyúltak meg nyomódtak össze. Ezzel együtt a szála azonnali taktilis reakciót is nyújtanak, vagyis nyomás kifejtésével, oldalirányú nyúlással vagy rezgéssel jeleznek vissza viselőjüknek. Az ilyen anyagok a fejlesztők szerint jól használhatók lehetnek például énekesek vagy atléták trenírozásánál, de olyan betegek rehabilitációjánál is, akiknek új légzésmintázatot kell elsajátítaniuk.
A többrétegű szálak belsejében egy folyadékcsatorna található, amely a megfelelő rendszerre csatlakozva a csatorna nyomásának változtatásával képes kontrollálni a szál geometriáját. A szál így egyfajta mesterséges izomrostként viselkedik, ráadásul nyújtható szenzorokkal is el van látva, amelyek érzékelik, hogy mennyire nyúlt meg. Az egész rendszer kellően vékony és rugalmas ahhoz, hogy a jelenleg is rendelkezésre álló rendszerekkel a szálakkal varrni és kötni lehessen, illetve ezeket hagyományos textíliákba is bele lehet szőni.
Az OmniFiber névre keresztelt szálakat egy nemrégiben tartott online konferencián mutatták be a fejlesztők, akik egy tanulmányban is beszámoltak eredményeikről. Ahogy a konferencián elmondták a kutatók, a szálaknak számos előnye van, amelyek széles körben alkalmazhatóvá tehetik ezeket: a kis átmérő, a rugalmasság, az olcsó alapanyagok és a relatíve egyszerű gyártás megkönnyíti használatukat bármely területen. A szálak bőrbarát borítással készültek, és gyorsan reagálnak egy sor különböző erőhatásra, így gyors haptikus válaszokra képesek.
Ahogy a fejlesztők mondják, a jelenleg használt mesterséges izomrostok többségével két több gond is van: ezek vagy hőre aktiválódnak, így túl melegek a viseléshez, vagy túl gyengék a praktikus használathoz, vagy pedig hosszas trenírozást igényel a használatuk. A reakcióidejük pedig többnyire nagyon lassú, ami korlátozza az alkalmazhatóságukat.
A szálak tesztelésére a kutatók egy olyan öltözetet csináltak, amely képes volt monitorozni és visszajátszani a légzőizmok éneklés közbeni működését, majd ennek elemzése alapján visszajelzést is biztosított az optimális testtartásról és légzésről. A módszerrel így elvileg az is megvalósítható, hogy egy rutinos énekes légzését egy kezdő énekesnek tanítsák meg haptikus „üzenetek” révén. Hasonló módon a sportolók edzése során is használható lehet a rendszer, illetve a légzőrendszert érintő műtétek vagy például súlyos COVID-19 után is, amikor a betegeknek gyakorlatilag új légzésmintázatokat kell elsajátítaniuk. A szálak ráadásul másfajta izomcsoportok edzésére is alkalmasak lehetnek.
