A becslések szerint évente 400 ezer tengeri madár fullad meg amiatt, mert beleakad egy halászhálóba. Ez különösen a függőlegesen a vízbe lógatott hálók esetében nagy probléma, amelyeket bójákról eresztenek a tengerbe. Egy madárvédő szervezet, a BirdLife International Marine Programme vonatkozó kutatása szerint azonban a hálókat tartó bójákra helyezett, „rajzfilmes” szemekkel egészen hatékonyan elkerülhetők lehetnek ezek a halálesetek.

A kutatást vezető Yann Rouxel és kollégái először LED-ekkel próbálták felhívni a madarak figyelmét a szinte észrevehetetlen hálókra, de ez nem bizonyult hatásosnak. Ekkor tértek át egy másik, a reptereken bevált megoldásra: a kifutópályák körül elhelyezett digitális kijelzőkön megjelenített, mozgó szempárok ugyanis működni látszanak a madarak távoltartásában. Így a szakértők megpróbálták a halászathoz adaptálni a módszert, és végül kidolgoztak egy olyan megoldást, amelyhez nincs szükség elektromos energiára, egyszerű, olcsó, és mégis működik.

A tengeri madarak látásával, agyi aktivitásával és repülési útvonalával kapcsolatos korábbi kutatásokra lapozva a szakértők létrehoztak egy bójaprototípust, amelyen egy rúdra szerelt, a széllel forogni képes panel is van. Ennek egyik oldalára egy kisebb, a másikra egy nagyobb szempárt festettek, így ha a panel forog, olyan, mintha mozognának a szemek.

A szél a tenger felszínének közelében szinte mindig fúj, így a szemek szinte állandó, kiszámíthatatlan mozgásban vannak, mondja Rouxel. Ez a változékony mozgás pedig megakadályozhatja azt is, hogy a madarak megszokják a „fenyegetést”, és figyelmen kívül hagyják a madárijesztőt.

A kutatók a szempárokat a kanadai lúd látáshoz optimalizálták, amely a legrosszabb látással rendelkezik a tengeri madarak közül. A szemeket úgy alakították ki, hogy a pupillaméret fenyegetést sugalljon, és a hozzáadott fehér „félholdakkal” térhatást is adtak a tekinteteknek. A prototípusokat egy észt öbölben tesztelték, ahol méretes jegesréce-populáció telel. A bóják kihelyezése előtt rendszeresen megszámolták a madarakat, majd a bóják kirakása után is megnézték, hogy ezek közelében hány madár tűnik fel a tesztelés 62 napja alatt.

A vizsgálat szerint a jegesrécék száma a bóják 50 méteres körzetében akár 25 százalékkal is csökkent, és a hatás meglepően tartósnak is mutatkozott. A madarak csak két-három hét elteltével kezdtek közelebb merészkedni a bójákhoz, de ekkor sem voltak nagyon magabiztosak. Mivel pedig függőleges hálók rendszerint csak pár napig maradnak egy helyen, a tényleges halászatok során a megszokás valószínűleg nem lesz gond, mondja Rouxel.