Barbara Klump, a Max Planck Állatviselkedéstani Intézet kutatója a szemét miatt utazott Ausztráliába. Pontosabban a szemétgyűjtési napok megfigyelésére, Sydneyben ugyanis valami egészen különleges történik ilyenkor. Nagy fehér madarak jelennek meg, amelyek kinyitják a kukákat, és kiválogatják a szemétből a nekik tetsző dolgokat, miközben persze óriási kuplerájt csinálnak az utcán. Ez meglehetősen bosszantó a helyi lakosoknak, Klump és kollégái számára ugyanakkor fontos felfedezéseket rejtett a madarak viselkedésének megfigyelése.
A sárgabóbitás kakaduk ugyanis nemcsak, hogy megtanulták kinyitni a nehéz kukákat, de a jelek szerint egymást is képesek voltak megtanítani ennek trükkjeire. Amikor Klump 2018-ban tanulmányozni kezdte a madarak szemétfosztogató viselkedését, a jelenséget 3 városnegyedben figyelték meg. Amikor 2019-ben átmenetileg befejeződött a kutatás, a papagájok már 44 negyedben fosztogatták a kukákat.
„Egészen elképesztő: ilyen az, amikor megfigyelhető, hogyan terjed az innováció”
– mondja Alice Auersperg, a Bécsi Állatorvosi Egyetem madárkogníciós szakértője, aki nem vett részt a kutatásban.
Klump és kollégái szerint a kukanyitogatás egyfajta kultúra a madarak körében, amely regionális szubkultúrákra oszlik, ahogy a különböző negyedekben élő kakaduk kicsit eltérő technikákkal férnek hozzá a szeméthez. Az egész nagyon hasonlatos ahhoz, ahogy a népszerű tánckoreográfiáknak különböző változatai jönnek létre, miközben egyre jobban elterjednek.
Önkiszolgáló étkezdék
A sárgabóbitás kakaduk őshonosak Ausztráliában. A hófehér tollazatú, fejükön citromsárga bóbitát viselő madarakról régóta ismert, hogy intelligensek. A háziállatként tartott példányok némelyike például képes utánozni az emberi beszédet. De a vadon élő példányok sem ódzkodnak az embertől, kiválóan alkalmazkodtak a városi környezethez, amelyben hasonlóan elterjedtek, mint a galambok az európai és az észak-amerikai nagyvárosokban.
Richard Major, az Ausztráliai Múzeum biológusa, és a mostani kutatás egyik résztvevője akkor kezdett érdeklődni a madarak kukabúvárkodása irányt, amikor pár éve tanúja volt, ahogy egy kakadu egy csirkecombon lakmározik. Aztán 2016-ban Sydney külterületén látott egy kakadut, amely egy nyitott fedelű kukából csipegetett. Megállt megnézni, mire a madár elmenekült. Major lecsukta a szemetes tetejét, és visszaszállt a kocsijába, mire a kakadu ismét felbukkant, a csőrével kinyitotta a szemetest, és folytatta az evést. A kutatónak pedig mindezt sikerült videóra vennie a telefonjával.
Major rögtön gondolkodni kezdett, hogy vajon mi lehet-e összefüggés a korábban látott, csirkecombot evő madár, a kukanyitogató példány között.
Vajon a kukák felnyitásához különösen magas szintű intelligencia kell, vagy az összes kakadu képes erre?
A kutató korábban is látott már szemetest nyitogató kakadukat, de ez volt az első alkalom, hogy sikerült videóra vennie egy ilyen akciót. A felvételt megosztotta Lucy Aplinnal, a Max Planck Intézet kutatójával, akivel ekkor egy, a kakaduk társas viszonyait vizsgáló közös kutatásban vettek részt. Így jutott el a videó Klumphoz is, aki Aplinhoz hasonlóan lenyűgözött felvétel.
Technikai finomságok
A szakértők a jelenség szélesebb körű vizsgálatához először is egy online kérdőívben fordultak Sydney lakosaihoz, hogy megtudják, a kukanyitogatás mennyire számít gyakorinak. Aztán 2018-ban és 2019-ben Klump és társai a helyszínen is vizsgálni kezdték a kakaduk érdekes szokását.
Az egyedek megkülönböztetése végett a szakértők napraforgó magokkal magukhoz csalogatták a kakadukat, majd nem toxikus festékcseppeket csepegtettek a hátukra. Ez meglepően könnyen ment, mivel a kakaduk egyáltalán nem félnek az embertől, és pár csepp festék elégnek bizonyult, hiszen a madarak a bóbitát leszámítva teljesen fehérek. Ezt követően a szakértők a szemétszállítás napján ellátogattak a lakossági kérdőívek alapján legígéretesebb negyedekbe, és figyelni kezdték a madarakat.
A szemetesek sikeres kinyitásának képessége relatíve ritkának tűnik: a megfigyelt 114 madárból csak 9-nél láttak ilyet. Bár ennél jóval többen próbálkoztak a kakaduk közül, a legtöbben kudarcot vallottak, ami nem is csoda, hiszen a kukák fedele meglehetősen nehéz. Ahhoz, hogy a manőver sikerüljön, a madárnak szemetes szélére kell állnia, megemelni a tetőt, majd a tetőt a csőrével fogva hátrasétálni a zsanér felé. A sikeresen próbálkozó madarak 89 százaléka hím volt, amiben szerepet játszhat, hogy a hím állatok dominánsabbak a társas helyzetekben, és fizikailag is erősebbek a nőstényeknél.
A kutatók madárról madárra részletesen tanulmányozták a szemetesek kinyitásának technikáját a különböző városnegyedekben. Egyes madarak például csak a csőrükkel tartották a fedelet, míg mások a csőrükkel és a bal lábukkal. Volt, amelyik a zsanér felé menet csoszogva csúsztatta lábait a peremen, míg mások lépkedtek.
Ezek aprócska varianciáknak tűnnek, de úgy tűnik, hogy az ilyen finomságok szorosan köthetők a földrajzi helyszínekhez.
Vagyis egy-egy szomszédságban nagyon hasonlóan operálnak a kukanyitogató madarak, ami azt sugallja, a képesség szociális tanulás útján terjed. Azaz a madarak egymást utánozva tanulják meg kinyitni a szemeteseket.
Emuláció és imitáció
Kukanyitás szempontjából mostanáig egyetlen másik papagájfajt vizsgáltak a szakértők. Az új-zélandi keákat, amelyekről pár éve szintén kiderült, hogy lopkodnak a szemetesekből. Míg azonban a keák minden jel szerint emulációval oldották meg a feladatot, vagyis a végeredményt, a nyitott kukát igyekeztek reprodukálni, addig a kakaduk imitálják egymást, vagyis a kinyitás folyamatának legapróbb lépéseit is utánozzák. Legalábbis ez látszik a kukákat nyitogató madarak mozgásának elemzéséből, amely, ahogy már említettük, földrajzilag nagyon szoros hasonlóságot mutat.
Erről ugyanakkor egyelőre nincs mindenki meggyőződve, hiszen a teória igazolására egy biztos mód lenne, ha sikerülne megfigyelni egy-egy tanulási folyamatot. Vagyis egy olyan madarat, amelyik még sosem látott kukanyitást, és egy profi szemetesnyitogatót, majd megfigyelni, hogyan utánozza az első madár a másodikat. Ez azonban nehéz dió, legalábbis a szabadban, de laborban persze meg lehet próbálni előteremteni az előzőekben felvázolt körülményeket, amit a kutatók meg is szeretnének tenni.
Abban semmi meglepő nincs, hogy a külvárosi élethez alkalmazkodó madarak új szokásokra tesznek szert.
A sárgabóbitás kakaduknak ráadásul a városokban elég jó életük van, így sok idejük nyílik különböző viselkedések kikísérletezésére.
David Lindenmayer, az Ausztrál Nemzeti Egyetem kutatója kertjében például évek óta megjelenik egy csapatnyi sárgabóbitás kakadu felbukkan a kertjében, amikor beérnek az akáciák. Miután a madarak teleették magukat a gyümölcsből, tetemes idő töltenek a fák kisebb ágaiknak lemetszésével, ami kapcsán egyelőre teljes rejtély, hogy miért csinálják.
Az sem meglepő, hogy a madarak kíváncsivá váltak arra, hogy mi van a szemetesekben. Aztán amikor sikerült kinyitniuk a kukákat, rájöttek, hogy milyen bőséges lakoma rejtőzhet odabent. Klump és társai kutatása jelenleg is zajlik, és bár tavaly nem tudtak ellátogatni Ausztráliába, a helyi lakosok megfigyeléseit továbbra is rögzítik, és ezekből az látszik, hogy a viselkedés továbbra is terjed a kakadupopulációban. A kukák kinyitását újabb és újabb madarak tanulják meg, újabb városnegyedekben terjesztve el a lakosok számár bosszantó, de viselkedéstanilag annál érdekesebb szokást.
