Mi közös lehet egy ukrán meditációs zenészben, egy amerikai pólótervezőben és egy maláj infografikai cégben? Mindannyian közösség finanszírozás révén remélnek pénzhez jutni. Crowdfunding vagy közösségi tőke révén általában nagyszámú befektető támogat egy viszonylag kis vállalkozást. A módszer működőképesnek tűnik a zene, a művészet és számos vállalkozás esetében, de vajon működhet-e a tudományos kutatások támogatásában?
Matt Salzberg szerint a válasz igen. A korábban kockázati tőkével és internetes cégekkel foglalkozó üzletembert mindig is érdekelte a tudomány, és felfigyelt arra, hogy bár sokféle kollektív online megmozdulás létezik már különféle célok elérése érdekében, a tudományos kutatás támogatása nem tartozik ezek közé.
Salzberg erre a célra hozta létre a Petridish.org nevű oldalt, amelyen keresztül tudományos kutatók tárhatják a közönség elé terveiket támogatás reményében. A múlt héten startoló oldal egyelőre kilenc projektet tartalmaz, és további kutatások állnak elbírálás alatt.
Korábban is történtek már próbálkozások a közösségi finanszírozás tudományos kiaknázására, azonban ezek nem működtek elég következetesen és meglehetősen vegyes eredményeket produkáltak. A legnagyobb ilyen kísérlet a 45 napig tartó SciFund Challenge volt, melynek során kutatási projektek tucatjai kerültek fel a jóval általánosabb profilú közösségi tőke gyűjtő oldal, a RocketHub felületére. 76 ezer dollár gyűlt össze a program során, és a szervezők a jövőben további hasonló akciókat ígérnek. Salzberg szerint egy ilyen program hosszú távon azért nem lehet sikeres, mivel a kutatók általában nem szívesen „versenyeztetik” tudományos munkájukat egy valakinek a kutyájáról szóló független filmmel. A Sciflies.org, illetve az angliai rákkutatók MyProjects oldala hasonló próbálkozás a tudományos munkák közösségi finanszírozásának megoldására.
A közösségi tőke rendszere leginkább a jótékonykodás területén vált be, ahogy azt a Kiva.org és a DonorChoose oldalak sikere is mutatja. Hasonló mentalitásban reménykednek a tudományos kutatók is: a közvélemény hatalmas érdeklődést mutat a tudomány iránt, és ha úgy érzik, hogy minimális erőfeszítéssel hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a világ egy távoli laborjában valaki valami újat, érdekeset és hasznosat fedezzen fel, akkor ezt a lépést sokan meg fogják tenni, véli Salzberg.
Az alapító azt reméli, hogy az oldal révén közelebb kerülhet egymáshoz a kutatás tárgya és az azt támogató hétköznapi ember. Ennek érdekében a Petridish arra bíztatja a kutatókat, hogy jelképesen díjazzák a befektetőket erőfeszítéseikért: például 50 dolláros összegért „cserébe” a támogató egy bekeretezett fotót vagy egy ásványmintát kapna, 100 dollár esetén megemlítenék nevét a publikált tanulmányban, 1000 dollárért pedig körülnézhetne a laborban vagy egy új fajt neveznének el a tiszteletére.
Az anyagi védelemről az oldal mindent vagy semmit elven működő rendszere gondoskodik. Egy kutatást nem lehet elkezdeni, ha nem állnak rendelkezésre a minimális anyagiak. Ha ez az összeg mégsem gyűlik össze, akkor nincs is értelme belekezdeni. A befektetőket a Petridish rendszere úgy védi a felesleges pénzkidobástól, hogy csak akkor kezdi meg a felajánlott pénzek tényleges folyósítását, amikor a minimális kitűzött összeghez elég tőkés gyűlt össze.
Kérdés persze, hogy a közösségi finanszírozás milyen befolyással lesz a tudományra. A laikusok számára kevésbé érdekesnek tűnő, de valójában nagyon fontos kutatások nem szenvednek-e hátrányokat a populárisabbnak, szórakoztatóbbnak tűnő projektekkel szemben. Erre a megoldás az lehet, hogy a kutatóknak képessé kell válniuk munkájuk fontosságának elmagyarázására. Ezt részben már ma is meg kell(ene) tenniük, hiszen a kormánytámogatásokat is végső soron a közember „termeli ki”.
A közösségi finanszírozás kiiktatja a köztes állomásokat, és bárki maga döntheti el, hogy milyen kutatást támogat. Ennek az a hátránya, hogy a kormánytámogatások folyósításáról általában szakértők döntenek, akik jobban meg tudják ítélni egy-egy kutatás jelentőségét. Az átlagember nem látja, nem is láthatja a teljes képet. De hogyan lehet megakadályozni, hogy a tudományos projektek finanszírozása „szépségversennyé” degradálódjon?
A Petridish egy szigorú bírálati rendszerrel kívánja elejét venni az ilyen jellegű problémáknak. Salzberg értelmes kutatásokhoz szeretne tőkét teremteni, így a pénzre áhítozóknak részletes kutatási tervet kell leadniuk, és ha beválik az oldal, valószínűleg a szakértői lektorálást is bevezetik majd, így biztosítva a még hatékonyabb szűrést. Nehéz dolog helyes egyensúlyt találni a demokratikus módszerek és a minőségi ellenőrzés megvalósulása között. A túlzottan kukacoskodó bírálat ugyanúgy nem sok jót eredményez, mint a túl enyhe.
Érdekes lesz megfigyelni, hogyan reagál a lehetőségre a tudományos világ. A közösségi finanszírozás az igazán nagyszabású projektekhez képest aprópénzt termel ugyan, de még így is használható lehet a tőke kiegészítésére vagy kisebb projektek megvalósítására. Mindenképpen érdekesnek és örvendetesnek tűnik a kezdeményezés, reméljük működni fog, és rövidesen fürdőköpenyes foteltudósok armadái tűnődhetnek azon, hogy milyen névre keresztelik az újonnan felfedezett fajokat.
