Mostanáig egyetlen olyan emberi betegség létezett, amelyet a világ minden pontján sikerült felszámolni. A fekete himlő visszaszorításához egy átfogó, rendkívül sok ember részvételével lezajlott oltási kampányra volt szükség, az eredmény azonban megérte a fáradozásokat. Míg a vírusos betegség 1967-ben még mintegy 10 millió embert fertőzött meg, 1980-ban a Világegészségügyi Szervezet (WHO) bejelentette, hogy a kampány sikeres volt, és a fekete himlő gyakorlatilag megszűnt létezni.
Egy hasonlóan nagyszabású, 30 éve tartó kezdeményezés eredményeként rövidesen újabb betegség csatlakozhata fekete himlőhöz, a dracunculiasis nevű féregfertőzés eseteinek száma ugyanis 2014-ben 126-ra esett vissza. A vízben élő guineaféreg okozta betegség 1986-ban még 3,5 millió embert érintett. A kór sikeres visszaszorítása jelentős részben Jimmy Carter egykori amerikai elnök és alapítványa, a Carter Center fáradozásának eredménye.
A nyolcvanas évek közepén a guineaféreg Afrika és Ázsia összesen 21 országában szedte áldoztait. „Először egy kis ghánai faluban találkoztam a betegséggel” – mondta el Carter a kór visszaszorítására szervezett kampány legfrissebb eredményeiről beszámoló sajtótájékoztatóján. „A településen nagyjából 400-an éltek, és kétharmadukat megfertőzte a féreg.” Napjainkban Ghánában egyáltalán nincs jelen a betegség. A Carter Center Dél-Szudánban 70, Maliban 40, Csádban 13, Etiópiában pedig 3 fertőzést tart számon, így az alapítvány munkatársai joggal reménykedhetnek abban, hogy rövid időn belül teljesen sikerül felszámolni a betegséget.
A legtöbb betegséggel szemben a dracunculiasis viszonylag könnyen felszámolható kórok közé tartozik, mivel a fertőzés egyetlen egy módon történhet meg: ha az ember a Dracunculus medinensis nevű féreg lárvájával fertőzött vizet iszik. Ha ezt sikerül megakadályozni, útját lehet állni a betegségnek is. A Carter Center munkatársainak stratégiája tehát egyszerű volt: a veszélyeztetett régiók lakóinak megtanították, amit a féregről és a betegségről tudni érdemes, és olyan szűrőket osztottak ki, amelyek használatával eltávolíthatók a vízből a lárvák.
Az alapítvány részéről arra is figyeltek, hogy mindenkit a megfelelő formátumú szűrővel lássanak el, tehát a nagyobb településeken méretesebb, nagy edényeken is használható sűrű hálókat osztogattak, a vándoréletet élő nomádok pedig piciny, szűrővel ellátott szívószálakat kaptak, amely a nyakukba lógatva mindig kéznél van.
A guineaféreg lárvája a szervezetbe kerülve egy év alatt fejlődik ki. Mivel az állat vízbe rakja le petéit, a szaporodóképes kort elérve el kell hagynia az emberi testet, vagyis az eddigre méteresre növő féreg az áldozat bőrének felszínére fúrja magát, nagy fájdalmakat, jelentős duzzanatokat és magas lázat okozva. A féregnek egy hónapba is beletelhet, mire előbújik a bőr alól, és a kampány kezdeti időszakában akadtak olyan páciensek, akik 50−80 férget is hordoztak magukban.
A WHO akkor tekint hivatalosan felszámoltnak egy betegséget, ha az utolsó jegyzett eset óta eltelt három év. Annak érdekében, hogy a fertőzések száma valóban nyomon követhető legyen, a Carter Center 100 dollárt fizet mindenkinek, aki bejelent egy új esetet. A kampány az eddigiek során 350−400 millió dollárt emésztett fel, és bár a kilátások biztatóak, a még létező fertőzöttekkel bőven lesz dolguk a szakértőknek, a betegek ugyanis nagyon nehezen megközelíthető helyeken, vagy Mali esetében egy háborús zónában élnek.
