A tetoválás többnyire egy egész életre szól, a bőr felső rétege alá befecskendezett festéket ugyanis nagyon nehéz eltávolítani. Az erre kitalált lézeres módszer pedig egyrészt drága és időigényes, másrészt nem is mindig hoz tökéletes végeredményt. Egy francia kutatócsoport viszont talán megoldást talált a problémára, rájöttek ugyanis, hogy a makrofágoknak nevezett immunsejtek működésének gátlásával valószínűleg kevésbé tartóssá tehetők az állandó tetoválások.
Sandrine Henri és kollégái a bőr makrofágjainak eredetét, genetikáját, és azt kutatják, hogyan működnek ezek együtt a többi immunsejttel. A tetoválások természete és eltávolítása tehát egyáltalán nem volt vizsgálatuk fókuszában, menet közben azonban belebotlottak valamibe, ami segített megérteni, miért is olyan tartósak ezek a művek. Rájöttek, hogy a fekete szőrű egerek bőrében található makrofágok bekebelezik a bőr festékanyagait, ha az ezeket hordozó bőrsejtek elpusztulnak.
Innen jött az ötlet, amelyet aztán későbbi kísérletek alá is támasztottak, hogy a makrofágok talán a tetováláshoz használt festék helyben tartásában is részt vehetnek. A szakértőknek először is azt kellett igazolniuk, hogy a makrofágok bekebelezik a tintát. Ehhez olyan egereket hoztak létre génszerkesztéssel, amelyek bőrmakrofágjai a diftéria toxinját felismerő receptorokat hordoztak. (Ez lehetővé tette, hogy a kutatók bármikor szelektíven megöljék a sejteket a méreggel.)
Az egerek farkára zöld fluoreszcens tintával tetováltak a szakértők, majd mikroszkóppal vizsgálni kezdték, mi történik. A vizsgálatok megerősítették, hogy a tintát valóban makrofágok kebelezik be. Ezt követően a kutatók a méreggel elpusztították a makrofágokat. Meglepetésükre azonban a festék ezt követően is hónapokig a helyén maradt. A rejtélyre a további vizsgálatok alapján az a magyarázat, hogy a pigmenteket egymásnak adogatják a makrofágok: amikor egy immunsejt elpusztul, újak érkeznek a helyére, amelyek eltakarítják a romokat, a festéket pedig bekebelezik, és így továbbra is helyben tartják.
A makrofágoknak alapvetően is nagyon kicsit a mozgástere a bőrben, a festékkiürülését pedig az is akadályozza, hogy nagyméretű részecskékről van szó, amelyeket így a nyirokerek sem tudnak kimosni onnan, magyarázza Henri. Így ha kikerülnek egy sejtből a helyükön maradnak, amíg egy újabb makrofág el nem fogyasztja őket.
Egészen mostanáig alig tudtunk valamit arról, mi történik a tetováláskor használt festékkel a bőrben, mondja Simon Yona brit immunológus. Ennek az okos kísérleti elrendezésnek köszönhetően azonban kiderült, hogyan maradhatnak olyan sokáig egy helyben a pigmentek. És ezzel lehetőség nyílhat könnyebb eltávolításukra is, teszi hozzá a szakértő.
Henri és társai egy bőrgyógyász segítségével már dolgoznak is egy lehetséges megoldáson. Úgy gondolják, hogy a lézeres eltávolítás sokkal hatékonyabbá válhat, ha közben átmenetileg gátolják a makrofágok működését. Ilyen módon a lézerrel összetört festékdarabok nem kerülnének rögtön be újabb makrofágokba, hanem a nyirokrendszer eltávolíthatná ezeket a bőrből. Az elképzelésnek ugyanakkor megvan a maga kockázata, hiszen a makrofágok tevékenységének akadályozása nem kívánt mellékhatásokkal, például lassabb sebgyógyulással járhat együtt.
