A sörényes patkány már külsőre is igen furcsa, leginkább egy vadászgörény, egy bűzös borz és egy tarajos sül különös hibridjének néz ki, ráadásul mérgező is. Egy friss kutatás arra derít fényt, hogyan tesznek szert ezek a lenyűgöző állatok méreganyagukra, és hogy milyen érdekes társas kapcsolatokat ápolnak. A sörényes patkány nem véletlenül ilyen extrém kinézetű: messziről figyelmezteti a ragadozókat, hogy jobb lesz elkerülni. Az állatok mérgének már milligrammja elég ahhoz, hogy leterítsen egy elefántot, egy embert pedig ugyanez a mennyiség meg is ölhet. Amikor a rágcsáló veszélyt észlel, a hátán lévő sörényt felmereszti, így apró mérete ellenére még fenyegetőbbnek tűnik.
Az Afrikában honos rágcsálóról a helyiek hosszú ideje tudják, hogy mérgező, egy 2011-es vizsgálat pedig ezt tudományosan is megerősítette. A vonatkozó tanulmány szerint a sörényes patkány az Acokanthera schimperi nevű, nyílméreg fának is nevezett helyi fafaj kérgét rágcsálva tesz szert a méregre. A kéreg kardanolidokat, a szteroidok egyik típusát tartalmazza, amit az állatok úgy hasznosítanak, hogy miután megrágcsálták a kérget, a nyálukat speciális szőrszálakra viszik fel a nyelvükkel.
A 2011-es vizsgálatnak azonban gyenge pontja volt, hogy egyetlen egyed viselkedésének megfigyelésén alapult, így a Utahi Egyetem, a Kenyai Nemzeti Múzeum és a Smithsonian Intézet kutatói úgy döntöttek, hogy átfogóbb kutatással tárják fel a faj tagjainak viselkedését. Ehhez kameracsapdákat használtak, illetve fogságba esett példányokat is tanulmányoztak. A csapat 35 kameracsapdát állított üzembe Kenyában, amelyek 2018-ban márciustól szeptemberig monitorozták a sörényes patkányok viselkedését. A kutatás ezen része nagyon mérsékelt sikert hozott, mivel az állatok annyira lassan mozognak, hogy a kamerák nehezen észlelték őket.
Szerencsére azonban sikerült elkapni 25 egyedet, ami óriási szám annak fényében, hogy mennyire ritka és nehezen befogható állatokról van szó. (A csapdába ejtésnél végül a legjobban az aromatikus illatok, főként a hal és a mogyoróvaj vált be.) A befogott állatokat megvizsgálták, mintákat vettek tőlük, és felcímkézték, végül többségüket szabadon engedték. Tízet közülük azonban hosszabb távon is megőriztek, és egy helyi kutatóállomáson tanulmányozták őket, eredeti környezetükhöz hasonló körülményeket teremtve számukra. Az új élőhelyet érzékeny kamerákkal szerelték fel, és folyamatosan monitorozták a rágcsálókat, végül majdnem 1000 órányi felvételt rögzítve.
A videók elemzéséből az derült ki, hogy a sörényes patkányok sokban hasonlítanak a szarvasmarhákra, ugyanis rengeteg időt töltenek evéssel. A legelészésen kívül azonban életük más területeit is sikerült érdemben tanulmányozni. A legérdekesebb felfedezés ennek kapcsán az volt, hogy a patkányok a jelek szerint monogám párkapcsolatokban élnek, holott egészen eddig azt hitték a kutatók, hogy alapvetően az egyedüllétet preferálják. A fiatal egyedek ráadásul hosszabb ideig a szülőkkel maradnak. A párok tagjai szívesen töltik együtt az időt, összebújnak, ápolják egymás bundáját, és ha az egyik legelni indul, a másik is követi.
A kutatók a megfigyelések során a mérgező fafaj ágaiból is adtak az állatoknak. Ezeket a legtöbb egyed figyelmen kívül hagyta, 10 példány azonban megcsócsálta a gallyakat, majd specializált szőrszálaikat kezdték nyalogatni. A megfigyelések alapján a sörényes patkányokra semmiféle hatással nem volt a szájukba került méreg, vagyis úgy tűnik, hogy az állatokban tolerancia alakult ki ezzel szemben. A szakértők szerint a többi egyedet valószínűleg azért nem érdekelték az ágak, mert a méreg tartósan megmarad a szőrszálakon, és éppen nem volt szükségük utánpótlásra.
