Közép-európai idő szerint július 5-én hajnali 5 óra 18 perckor indítja be fő hajtóművét a Juno űrszonda, hogy pályájára álljon a Jupiter körül. (Az eseményt a NASA TV élőben közvetíti.) A 35 perces égés után az irányítók reményei szerint az űreszköz hosszan elnyújtott, poláris pályán köt ki, amelynek során időről időre lebukik a gázóriás rendkívül erős magnetoszférájának legintenzívebb régiói alá, hogy példátlan közelségből vizsgálja meg a Jupiter légkörének összetételét, hőmérsékletét és struktúráját. A szonda műszerei emellett a bolygó szerkezetét, illetve annak gravitációs és mágneses terét is tanulmányozni fogják.
A szonda fedélzetén egy színes képek készítésére alkalmas kamera is helyet kapott, amely a legnagyobb közelségek (perijove) idején 15 km/pixeles fotókat fog készíteni a bolygóról. A pályára állás ideje alatt a JunoCam nem fog képeket készíteni, mivel július 3–10. között biztonsági okokból az összes tudományos műszert kikapcsolva tartják az irányítók. A Juno első két keringési periódusa 53,5 napos lesz, így az első nagyfelbontású fotók augusztus 27. környékén készülhetnek el, amikor a Juno az 1. perijove idején egymillió kilométernél közelebb kerül a bolygóhoz.
A következő jelentős manőverre október 20-án, a 2. perijove alatt kerül sor, amelynek ideje alatt szintén kikapcsolják a mérőműszereket, így ennek alkalmával sem várhatók részletes felvételek a bolygóról. Ezt követően azonban rendszeresen érkeznek majd a fantasztikus felvételek, mivel az őszi manőverrel a Juno elfoglalja 14 napos, tudományos pályát a bolygó körül. A küldetés a tervek szerint 2018 februárjában ér véget, amikor a szonda a 37. perijove alkalmával alábukik a Jupiter légkörébe, ahol megsemmisül.
Az egyelőre bizonytalan, hogy az első fotókat mikor láthatja a nagyközönség. Ennek oka egyrészt az, hogy egy mélyűri küldetésről van szó, amelynek során a JunoCam nem a legfontosabb műszer, így a képeket csak a lényegesebb adatokat követően kezdi hazasugározni a szonda. Egy-két képet valószínűleg közzétesznek majd a szakértők az 1. perijove utáni napokban, a nyers felvételek rendszeres közlésére azonban csak a 3. perijove (november 2.) után kerül sor. (A küldetés érdekessége, hogy ezen időpontot követően a nagyközönség is részt vehet a JunoCam célpontjainak kijelölésében, mivel minden aktuális perijove előtt szavazni lehet majd, hogy miről készítsen nagyfelbontású fotókat a műszer.)
Ahogy arról korábbi cikkünkben beszámoltunk, a küldetés rendkívül kockázatos, mivel a Jupiter nagyon erős magnetoszférával rendelkezik, amely csapdába ejti és felgyorsítja a napszél részecskéit. Ezek a nagyenergiájú részecskék komoly kárt tehetnek az elektronikus rendszerekben, így a Juno műszerei számos különböző védőburkolattal vannak ellátva. A szonda vélhetően ennek ellenére sem fogja épségben átvészelni küldetésének teljes időtartamát, de fejlesztői azt remélik, hogy legalább az első néhány perijove alatt minden rendben fog működni.
A Jupiter körül eddig csak egyetlen űrszonda állt pályára, a Galileo, amely azonban messze nem közelítette meg annyira a bolygót, mint amennyire a Juno fogja. A Galileo ennek ellenére folyamatosan műszaki problémákkal küzdött az intenzív sugárzás miatt, de még így is rendkívüli adatokat tudott visszasugározni a Földre.
A Juno június 24-én lépte át a Jupiter magnetoszférájának határát, ahol a napszél „belebotlik” a bolygó mágneses terébe, majd felhevül és lelassul. A Nap és a Jupiter magnetoszférájának bonyolult szerkezetű határterületén való áthaladás közben a szonda Waves nevű plazmahullám-detektora készített méréseket, amelynek adatait a szakértők hanghullámokra „fordították le”. Ezek hallgathatók meg az alábbi felvételen.
