Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Rövidesen eléri a Jupitert a Juno nevű űrtank

  • Dátum | 2016.06.26 08:40
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

Július 4-én a NASA Juno nevű, napenergiával működő űrszondája 4667 kilométerre közelíti meg a Jupiter legfelső felhőrétegét. Az űreszköz, amely jelenleg nagyjából 9 millió kilométerre van célpontjától, 10 nap múlva 35 percre begyújtja fő hajtóművét, hogy elnyújtott poláris pályára álljon a gázóriás körül, közben sorozatosan közelebb haladva el a bolygó mellett, mint bármely más ember alkotta eszköz. A küldetés célja a Jupiter felső felhői alá való bepillantás, illetve a bolygó eredetének, szerkezetének, légkörének és mágneses terének vizsgálata.

A Jupiterhez való megérkezést követő két év alatt az űrszonda 37-szer fogja megközelíteni a bolygót, amelyet eddig a legközelebbről – 43 ezer kilométerről – a Pioneer–11 űrszonda vizsgált meg 1974-ben. (Leszámítva a Galileót és annak légköri szondáját, amelyek küldetésük végén 2003-ban, illetve 1995-ben beléptek a Jupiter atmoszférájába). A Juno még csak a második űreszköz lesz ez utóbbi szonda után, amely pályára áll a Jupiter körül, és a szakértők a Galileo-küldetésből tanulva alaposan felkészültek a várható nehézségekre.

A Jupitert közelről vizsgálni ugyanis nem egyszerű feladat. A Földnél 1300-szor nagyobb bolygó ugyanis rendkívül erős magnetoszférával rendelkezik. Ez vélhetően a fém magnak, a bolygó felső légkörében található hidrogénrétegnek és a Jupiter gyors forgásának köszönhető. A bolygó mindössze 10 földi óra alatt fordul meg tengelye körül, így a gyorsan forgó, nagynyomású hidrogénréteg és a mag olyan erős mágneses mezőt gerjeszt, hogy a planétát közel fénysebességgel száguldó elektronok, protonok és ionok veszik körbe.


A Jupiter közvetlen környezete ezért központi csillagunkon kívül a Naprendszer legbarátságtalanabb vidékének számít, ami a sugárzást illeti. A magnetoszférában közel száguldozó részecskék folyamatosan problémákat okozott a Galileo szonda működésében, amint az 700 ezer kilométernél jobban megközelítette a bolygót. Az ennél sokkal közelebb merészkedő Juno fejlesztői már tudatosan készülhettek erre a megmérettetésre, és az intenzív sugárzás mind a szonda, mind annak pályája tervezése során meghatározó szempont volt.

A NASA és a Lockheed Martin mérnökei által közösen létrehozott űreszköz fejlesztői szerint leginkább egy tankhoz hasonlítható, azonban önmagában ez is kevés lenne a sikerhez. A Jupiter körül kavargó és egymással ütközve még több energiára szert tevő részecskék jelentős része szubatomi méretű, így a legtöbb anyag nem jelent akadályt számukra, ha pedig bejutnak az elektromos rendszerekbe, onnan atomokat kiütve gyorsan tönkreteszik az áramköröket, magyarázza Kevin Rudolph, a Lockheed Martin munkatársa.

Az első és legfontosabb lépést a Juno rendszereinek megóvására az intenzív sugárzásban töltött idő limitálása jelenti. Mivel az egyenlítői régióban a legrosszabb a helyzet, a pálya poláris és elliptikus volta egyaránt segít ezt elérni. A Juno minden megközelítés során az északi, gyengébb sugárzású részeken fog alábukni, hogy az egyenlítőnél már a sugárzási övek alatt repülhessen, majd miután a déli sarki régió közelében ismét átlépi a magnetoszférát, eltávolodik a bolygótól, hogy erőt gyűjtsön a következő körre, és hazasugározza a begyűjtött adatokat.

A Lockheed Martin a Mars Reconnaissance Orbiter mintájára készítette el a Juno terveit, a Mars körül azonban jóval gyengébb a sugárzás, mint a Jupiter közelében, így a csapatnak komoly módosításokat kellett eszközölni. A Juno rendszereinek javát így vékony ólomköpeny borítja, amelyet még a nagyenergiájú részecskék is nehezen ütnek át. A mérnökök másik biztonsági húzása az elektromos alkatrészek méretének megnövelése volt. Ahogy Rudolph mondja, ha egy tranzisztor mindössze öt atomból áll, és a sugárzás ebből egyet kilök, rögtön 20 százalékkal csökken a működőképesség. Ha viszont ugyanezt az alkatrészt 500 atom építi fel, egy bejövő részecske sokkal kisebb kárt tud csinálni.


Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 4.
    2016. 07. 05. 09:24
    Nincs hiba, az elektronok sosem mennek fénysebességgel. A fény megy fénysebességgel, ezért ez a neve. Egy elektromos vezetőben valójában igen lassan mennek, nagyságrendileg mm/óra sebességgel. Nem elírás milliméter óránként. Vagy valami ilyesmi, már rég számoltam ilyet, de a lényeg hogy "szemmel láthatóan" állnak
    Az űrben nyilván az elektromos terek miatt felgyorsulhatnak közel fénysebességre.
    Tömeggel rendelkező objektum ugye eleve nem mehet fénysebességgel.
  • 3.
    2016. 07. 05. 09:11
    Megtaláltam

    [RAD750 (PowerPC)]

    The CPU has 10.4 million transistors, nearly an order of magnitude more than the RAD6000 (which had 1.1 million).[3] It is manufactured using either 250 or 150 nm photolithography and has a die area of 130 mm2 .[1] It has a core clock of 110 to 200 MHz and can process at 266 MIPS or more.[1] The CPU can include an extended L2 cache to improve performance.[3] The CPU itself can withstand 200,000 to 1,000,000 rads (2,000 to 10,000 gray), temperature ranges between –55 °C and 125 °C and requires 5 watts of power.[1] [3] The standard RAD750 single-board system (CPU and motherboard) can withstand 100,000 rads (1,000 gray), temperature ranges between –55 °C and 70 °C and requires 10 watts of power.

    Deployment

    In 2010 it was reported that there were over 150 RAD750s used in a variety of spacecraft.[6] Notable examples,[2] in order of launch date, include:

    Deep Impact comet chasing spacecraft, launched in January 2005 - first to use the RAD750 computer.[2]
    XSS 11, small experimental satellite, launched April 11, 2005[2]
    Mars Reconnaissance Orbiter, launched August 12, 2005[2]
    SECCHI (Sun Earth Connection Coronal and Heliospheric Investigation) instrument package[7] on each of the STEREO spacecraft, launched October 25, 2006
    WorldView-1 satellite, launched Sept 18, 2007 - has two RAD750s.[6]
    Fermi Gamma-ray Space Telescope, formerly GLAST, launched June 11, 2008
    Kepler space telescope, launched in March 2009[2]
    Lunar Reconnaissance Orbiter, launched on 18 June 2009
    Wide-field Infrared Survey Explorer (WISE) launched 14 December 2009[8]
    Solar Dynamics Observatory, launched Feb 11, 2010
    Juno spacecraft, launched August 5, 2011[9]
    Curiosity rover, launched November 26, 2011[10]
    Van Allen Probes, launched on August 30, 2012[11]
  • 2.
    2016. 07. 05. 08:56
    "elektromos alkatrészek méretének megnövelése" ezt érdekes lett volna kideríteni, hogy kb mégis mennyi.
    Egy régi [Pentium] 0,8 µm - 0,25 µm-rel (800 nm - 250 nm) alkalmas-e erre vagy még jobban vissza kell nyúlni gyártás technológiában.
  • 1.
    2016. 07. 01. 00:45
    "így a gyorsan forgó, nagynyomású hidrogénréteg és a mag olyan erős mágneses mezőt gerjeszt, hogy a planétát közel fénysebességgel száguldó elektronok, protonok és ionok veszik körbe."

    itt lehet valami hiba, az elektronok altlaban fenysebesseggel kozlekednek, csakugy mint a legtobb foton. Az ionok es a protonok az mas teszta.