Modi miniszterelnök tegnap jelentette be, hogy India sikeresen semmisítette meg egyik saját műholdját egy Földről kilőtt rakétával, ezzel megmutatva, hogy működő antiszatellit-technológiával (ASAT) rendelkezik, és hogy globális űrhatalommá nőtte ki magát. Az indiai illetékesek először 2012-ben ismerték be, hogy ilyen technológián dolgoznak, és azóta több ballisztikus tesztet is végrehajtottak a módszer tökéletesítése érdekében. A mostani teszt során sikerült azonban először ténylegesen kiiktatni egy Föld körüli pályán keringő műholdat, amire eddig csak az Egyesült Államok, Oroszország és Kína volt képes.
Az úgynevezett Sakti-küldetés során Modi elmondása szerint egy 300 kilométeres magasságban keringő műholdat lőttek ki, és a rakéta 3 perc alatt érte el célpontját. Hogy melyik műholdat, azt a miniszterelnök ugyan nem nevezte meg, de több forrás alapján is úgy tűnik, hogy a Microsat-R nevű, 740 kilogrammos katonai űreszközről lehet szó, amelyet januárban bocsátottak fel.
Bár a sikeres ASAT-teszt nyilvánvalóan elsősorban politikai erődemonstráció volt, hiszen a technológia interkontinentális ballisztikus rakéták kiiktatására is alkalmas, és mivel általa lehetséges más nemzetek műholdhálózatainak megbénítása, az sem állítható, hogy kizárólagosan védelmi célú lenne,* a szakértők szerint önmagában az is aggodalomra ad okot, hogy milyen hatással vannak az ilyen küldetések az űrkörnyezetre. Bár egyelőre nem világos, hogy a most kilőtt műhold hány darabra robbant szét, Kína hasonló, 2007-ben végrehajtott tesztje több mint 3000 új űrtörmelék-darabot eredményezett, amelyek évekig pályán maradtak a küldetés után.
Egy műhold felrobbanása után a keletkezett törmelékfelhő óriási területre terjedhet ki, amely a műhold eredeti pályájához képest lefelé és felfelé is túllóg, és ahogy telik az idő, a darabok széttartása miatt egyre méretesebb lesz. Az ilyen törmelékdarabok egyre több bosszúságot okoznak az űripari szereplőknek, hiszen 27 ezer kilométer/órás sebességgel keringő objektumokról van szó, amelyek közül ha egy is eltalál egy aktív űreszközt, abban végzetes károkat okozhat. És az ilyen apró darabokat méretük miatt nagyon nehéz nyomon követni.
A Microsat-R szerencsére viszonylag alacsony pályán keringett, és a törmelék java vélhetően a következő hónapok során visszatér a légkörben, így akkora veszély nem áll fenn, mint annak idején a 804 kilométer magasan keringő kínai műhold megsemmisítése nyomán. A darabok egy része azonban még pályán maradhat egy darabig, így a következő időszakban mindenki jobban jár, ha kilövései során messzire elkerüli a műhold egykori pályájának környékét.
Az Egyesült Államok 2008-ban hajtott végre egy hasonló paraméterekkel rendelkező küldetést, amely során egy tönkrement műholdat lőttek ki azzal az indoklással, hogy a jármű nagy mennyiségű toxikus hidrazint tartalmaz, és fenyegetést jelenthet a felszínre, ha egyben zuhan le. Az USA 193 nevű űreszközt végül 240 kilométeres magasságban találták el, és a képződő törmelékfelhő java egy éven belül visszaesett a légkörbe. Egyes darabok ugyanakkor jóval magasabb pályára kerültek a robbanás nyomán, és hosszabb ideig fennmaradtak.
* Így bár a hasonló teszteket konkrétan nem tiltja az 1967-es nemzetközi űregyezmény, mert az nem terjed ki műholdak semlegesítésére irányuló fegyverek használatára, a jogi szakértők szerint erősen véleményes, hogy nem sértik-e mégis az egyezményt, hiszen támadásra is használhatók.
