Egy francia és ausztrál szakértőkből álló tudóscsoport 8 és 12 éves fiúk élettani sajátosságait vetette össze nem sportoló felnőtt férfiak és hetente legalább hat napon edző versenysportolók, többek közt hosszútávfutók és triatlonisták mutatóival. Az eredmények alapján a gyerekek szervezete nagyon hasonlóan működik, mint a komolyan sportoló felnőttek teste: vagyis az ifjak nagyon jók az aerob energiatermelésben, hamarabb helyrerázódnak a fizikai terhelés után, mint a nem sportoló felnőttek, szívverésük pedig még gyorsabban áll vissza az alapritmusra, mint a versenysportolóké.
A szakértők szobabiciklis teszttel mérték fel a 12 nem sportoló gyerek, 12 felnőtt és 13 versenysportoló testének állapotát. Megvizsgálták, hogy milyen az aerob és anaerob energiatermelésük, hogyan alakul szívritmusuk, oxigénfelvételük, izmaik működése során mennyi melléktermék keletkezik, és azt is, hogy a terhelés után kinél milyen gyorsan állnak vissza a nyugalmi értékek.
A gyerekek, ahogy azt sejteni lehetett, nagyon jól vették az akadályt. Bár erőben nem vették fel a versenyt a felnőttekkel, testük sokkal hatékonyabban működött a mozgás során, és hamarabb állt helyre, mint a nem sportoló nagyoknak. Összességében a legtöbb élettani mutatójuk sokkal közelebb állt a versenysportolókéhoz, mint a nem sportoló felnőttek értékeihez.
A vizsgálatok alapján a gyerekek a mozgáshoz szükséges energiákat elsősorban oxidatív forrásokból fedezik, vagyis nagy mennyiségű oxigén jelenlétében dolgozzák fel a glükózt. Ennek eredményeként hosszabb ideig bírják a terhelést, és lassabban fáradnak el, mint a felnőttek. És mivel az aerob folyamatok során sokkal kevesebb a melléktermék, például tejsav termelődik, testük hamarabb helyrerázódik a mozgást követően.
Vagyis a gyerekek „gyárilag” produkálják mindazt, amit a versenypsortolók évek munkájával érnek el, speciális edzésekkel maximalizálva aerob energiatermelésüket és minimalizálva a melléktermékek létrejöttét. A szakértők úgy sejtik a gyerekeknek a méretükből és a gyengébben működő szív- és érrendszerükből adódó fizikai hátrányok kompenzálása miatt lehetnek hatékonyabb vázizmaik.
A következő lépés annak kiderítése lehet, hogy hogyan változik meg ez a rendszer a felnövés nyomán, és hogy esetlegesen visszaállítható lehet-e az a kapcsoló, amely a gyerekek gyakorlatilag kifogyhatatlan energiáiért felel.
