Az öregedés szabályozásában kulcsszerepet játszó agyi mechanizmust azonosítottak az Albert Einstein Orvostudományi Egyetem szakértői a hipotalamusz területén. A régió működésének befolyásolása révén a kutatók növelni, illetve csökkenteni tudták a kísérleti egerek életének hosszát, és bár nagy valószínűséggel ez a felfedezés sem fog az örök fiatalság megvalósításához vezetni, egyes életkorral összefüggő betegségek elodázásában sokat segíthet. A hipotalamusz aprócska mérete ellenére nagyon fontos szerepet játszik a szervezet működésében, az autonóm idegrendszeren és az hormonális rendszeren keresztül szabályozza testünk belső környezetének állandóságát (homeosztázis), és alapvető szerepet játszik az érzelmi magatartásban is.
Dongsheng Cai és kollégái az öregedés folyamatának egereken való tanulmányozása közben észrevették, hogy az idősebb példányokban megemelkedik az immunválasz szabályozásában fontos szerepet játszó NF-κB fehérjekomplex mennyisége. A nukleáris faktor a három-négy hónapos egerekben alig volt kimutatható, 22−24 hónapos társaik hipotalamuszában viszont nagyon is aktívnak mutatkozott.
Cai és kutatócsoportja vizsgálni kezdte, hogyan befolyásolja az öregedési folyamatot, ha mesterségesen manipulálják az NF-κB aktivitásának mértékét. A kísérletben használt egerek egyik csoportjának tagjait genetikailag úgy módosították, hogy azokban gátlódott a nukleáris faktor működése, egy másik csoportban elősegítették ennek hatását, az egerek harmadik csoportjához pedig nem nyúltak hozzá. Ez utóbbi csoport tagjai 600−1000 napig éltek, míg a fokozott NF-κB aktivitású egerek mindegyike 900 napon belül elpusztult, azon állatok pedig, amelyekben gátlódott a fehérjekomplex működése, akár 1100 napig is eléltek.
A hosszabb ideig élő egerek ráadásul mentálisan és fizikailag is egészségesebbek maradtak kontrollcsoportba tartozó társaiknál, az NF-κB-gátolt példányok ugyanakkor alulteljesítettek a hat hónapos korukban rajtuk elvégzett kognitív és fizikai teszteken. További vizsgálatok kiderítették, hogy az NF-κB lecsökkenti egy hipotalamuszban termelődő anyag, a gonadotropin termelést serkentő hormon (GnRH) mennyiségét, amelynek hatására kevesebb follikulusz stimuláló hormon (FSH, tüszőérlelő hormon), illetve luteinizáló hormon (LH) termelődik. Ez utóbbiak pedig fontos szerepet játszanak a nemi hormonok termelődésében, a csírasejtek érésében, illetve az emberi test növekedésében és fejlődésében is.
A következő kísérletben a kutatók 20−24 hónapos egereknek napi rendszerességgel GnRH-injekciókat adtak be öt-nyolc héten keresztül. Ezek az állatok is hosszabb ideig éltek az átlagosnál, a hormoninjekciók ráadásul új idegsejtek kifejlődéséhez vezettek az agyban. Amikor a hormont nem az állatok bőre alá, hanem egyenesen hipotalamuszukba fecskendezték, az öregedés miatti hanyatlás számos folyamatát sikerült visszafordítani. Úgy tűnik tehát, hogy valóban a hipotalamusz lehet az öregedési folyamatok egyik legfőbb irányítója. A GnRH-injekciók azon egerek öregedését is lelassították, amelyek a génterápia eredményeként fokozott NF-κB aktivitással rendelkeztek, és hormonkezelés nélkül az átlagosnál gyorsabban öregedtek. A kísérletsorozat során semmiféle súlyos mellékhatást nem tapasztaltak a kutatók a kezeléssel kapcsolatban.
Korábbi, embereken végzett kutatások alapján már sejthető volt, hogy az élettartam és a szaporodóképes életkor maximuma között összefüggés van. A Római Egyetem kutatója, Graziella Caselli és kollégái kimutatták, hogy azok a szardíniai anyák, akik 45 éves koruk fölött szülték meg utolsó gyereküket, jóval nagyobb eséllyel érik meg a százéves kort, mint azok a nők, akik korábban befejezték a reprodukciót.
Az öregedést természetesen más faktorok is befolyásolják, jelenleg azonban úgy tűnik, hogy egy napon a kísérletben kipróbálthoz hasonló kezelések révén kicsit hosszabb, és ami talán még fontosabb, egészségesebb öregkor elé nézhetünk. A kutatók ugyanakkor felhívják a figyelmet arra is, hogy a hipotalamusszal fontos irányító szerepköre miatt nagyon óvatosan kell bánni, mivel egyelőre nem lehet tudni, hogy a rendszerbe való beavatkozásnak milyen hosszabb távú mellékhatásai lehetnek.
