A múlt szombaton érdekes rakétatesztre került sor a Mojave-sivatagban . A rakéta alig volt nagyobb egy kosárpalánk magasságánál, az irányítóközpont szerepét pedig egy közeli bunkerben elhelyezett laptop látta le. A startra összegyűlt mérnökök és befektetők izgatottan figyelték, ahogy az űripari léptékben aprónak mondható jármű másfél kilométer magasra emelkedik, majd ejtőernyőjével visszaereszkedik a felszínre. A start történelminek mondható, hiszen sikeres végrehajtásával a Vector Space Systems újabb lépéssel került közelebb célja megvalósításához, vagyis hogy meghatározó szereplője legyen a kisműholdkilövés piacának.
A második világháború és a német V–2 rakéták óta egyetlen szervezet sem hajtott végre néhány tucatnál több rakétakilövést egy év alatt. A Vector nem titkolt célja, hogy öt éven belül évi 100 kilövést hajtson végre 13 méteres Wolverine rakétáival, amelyek egyenként 50 kilogramm hasznos teher alacsony Föld körüli pályára állítására képesek. A cég tehát kifejezetten kisműholdakra szakosodna, és ezeknek kínálna a jelenleginél jóval kedvezőbb kilövési lehetőségeket.
Ebben egyelőre remekül haladnak, hiszen a sikeres szombati teszt után kedden megszerezték első ügyfelüket is. A finnországi székhelyű Iceye 21 kilövést rendelt meg a Vectortól, amelyek keretében saját radarműhold-hálózatukat kívánják bővíteni. A műholdak űrbe juttatása az egyik legnagyobb kihívás, amellyel az új űrcégeknek meg kell küzdeniük, nem utolsósorban azért, mert egyszerűen nem áll rendelkezésre a szükséges kilövési kapacitás, mondja Rafal Modrzewski, a finn cég vezetője.
A teszt során végzett mérések révén a mérnökök az utolsó simításokat is elvégezhetik a Wolverine tervein. A kétfokozatú rakéta folyékony hajtóanyaggal fog működni. A kilövéskor a rakománnyal együtt nagyjából 5 tonnát nyomó űrjármű nagyon könnyű alapanyagokból készül. A Vector egyik nagy előnye lesz a nagyobb rakétagyártókkal szemben, hogy ezeknél jelentősen rövidebb határidővel dolgozik majd, és igény esetén akár három hónapon belül is feljuttatják a megrendelő műholdját. Egy-egy kilövés várhatóan 2–3 millió dollárba fog kerülni, ami olcsónak egyelőre nem mondható.
A kisebb rakétáknak ugyanakkor fontos előnyei lehetnek. A kisműholdak fejlesztői jelenleg csak nagyobb rakományok mellett kaphatnak helyet a hordozórakétákon, és leendő pályájukat nagyon meghatározza, hogy az elsődleges teher hova irányul. A Vector kínálta lehetőséggel tehát végre ezen szakértőket is megilleti majd a választás joga. További könnyebbség lehet, hogy a Wolverine-nel egy állandó rendszer készül el, amelynek paraméterei kezdettől ismertek lesznek a műholdfejlesztők előtt, így nem kell utólagosan ahhoz a hordozórakétához igazítani saját rendszerüket, amelyen végül sikerült helyet kapniuk.
A Vector számításai a jelenlegi állás szerint maximálisan bejöhetnek, hiszen az Iceye-en túl négy másik műholdas céggel is tárgyalásokat folytatnak a jövőről. „Hogy őszinte legyek, a helyzet jobb mint gondoltam” – mondja Cantrell. Elmondása szerint óriási az érdeklődés a Wolverine iránt, így ha minden jól megy, nem lesz hiány fuvarokban. Ha minden összejön, a Vector lehet az első olyan rakétafejlesztő cég, amely sorozatgyártja űrjárműveit.
A Wolverine első űrbéli útjára a tervek szerint 2018-ban kerül sor. Cantrell szerint a 2020–2021-re tervezett, évi 100 kilövéssel a legnagyobb probléma az indítási engedélyek megszerzése lehet, hiszen ilyen mennyiségű starttal mostanáig senki sem próbálkozott.
