A Physarum polycephalum nevű nyálkagombafajnak rokonaihoz hasonlóan sem agya, sem idegrendszere nincs, valahogyan mégis képes megjegyezni, hogy hol talált táplálékot, és a telep távoli részeivel is felkeresni ezeket a helyeket. Mirna Kramar és Karen Alim, a Max Planck Dinamikai és Önszerveződési Intézet kutatóinak friss eredményei szerint ezt azért tudja megtenni, mert a sok-sok gombából összeálló plazmódiumok belső szerkezetükben fizikailag tárolják a releváns információkat.
Bár a nyálkagombák, ahogy már említettük, nagyon egyszerű élőlények, rendkívül komplex feladatok megoldására képesek, így például meg tudják találni a legrövidebb utat egy labirintuson át. Ez pedig nem magyarázható meg egyszerűen stimulusokra adott válaszok révén, vagyis hogy például bizonyos molekulák nagy koncentrációját követik, vagy elkerülik a káros fizikai behatásokat. Az élőlényekkel kapcsolatos elmúlt évekbeli kísérletek egyre inkább azt sugallták, hogy a nyálkagombák valamilyen módon képesek az információk tárolására, de ennek pontos mechanizmusa mostanáig rejtély volt.
Kramar és Alim most megjelent tanulmányából az derül ki, hogy amikor a plazmódium egy része kapcsolatba kerül valamilyen táplálékforrással, egy olyan anyag szabadul fel a telep belsejében, amely meglágyítja a belső „csőhálózat” falait, amitől a belső nyomás miatt a csövek kitágulnak. A nyálkagombák aztán a kitágult csövek mentén bővítik a telepet, míg a keskenyebb csőrészeket fokozatosan felszámolják. Így a kitágult csövek hatásosan rögzítik a tápláléklelőhelyeket, és azt követően is befolyásolják az organizmus haladási és növekedési irányát, hogy a táplálék elfogyott.
Hogy a csövek fala milyen anyagtól lágyul meg, az egyelőre nem ismert, de a vonatkozó modellek alapján valamilyen oldható vegyületnek tűnik, amely diffúzióval és áramlással terjed. A szakértők szerint ilyen mechanizmusok más élő áramlási rendszerekben, így a gerincesek érrendszerében is működhetnek. Hogy pontosan milyen folyamatok zajlanak molekuláris szinten az „emlékképzés” során a nyálkagombákban, azt majd későbbi kutatások deríthetik fel.
