Havonta jelennek meg olyan tudományos munkák, amelyek a bélrendszerünkben élő baktériumok és különféle betegségek (autizmus, elhízás stb.) kapcsolatát taglalják. A jelek szerint valóban létezik valamiféle összefüggés, mostanáig azonban nem igazán sikerült megállapítani, hogy pontosan hogyan is működhet ez a kapcsolat. A probléma fő okát az jelentette, hogy a kutatók egészen eddig úgy hitték, hogy ahhoz, hogy bizonyos étrendbeli változások mikrobiomra kifejtett hatásait tanulmányozni lehessen, az étkezési szokások radikális és hosszú távú megváltoztatására van szükség, ami viszont nagyon megnehezíti a jelenség tanulmányozását.
Néhányan mégis belevágtak a dolog közelebbi vizsgálatába, és ahogy lassan csörgedezni kezdtek az eredmények, kiderült, hogy talán mégsem olyan problémás az ügy, mint a szakértők hitték. Peter Turnbaugh, a Harvard mikrobiológusa 2009-ben sikeresen igazolta, hogy az egerek mikrobiomja már egy nappal a diéta megváltoztatása után észlelhető változásokat mutat. Annak kiderítése érdekében, hogy mi a helyzet hasonló esetben az emberi szervezettel, Turnbaugh és Lawrence David, a Duke Egyetem kutatója érdekes kísérletbe vágott bele.
Tíz emberi önkéntest toboroztak, akik öt napig kizárólag azt ehették, amit a kutatók eléjük raktak. A csapat fele csak állati eredetű táplálékot evett, húst, tojást és tejtermékeket, a másik öt résztvevőt viszont szigorú növényi diétára fogták. A kutatók azt is rögzítették, hogy az önkéntesek milyen ételeket fogyasztottak a kísérlet megkezdése előtt, illetve utána, így egyénekre lebontva látták, hogy mekkora változást jelent az állati vagy növényi diéta a megszokott étrendhez képest.
A szakértők a kísérlet előtt, alatt és után is székletmintákat vettek a résztvevőktől, és elemezték az ebben található DNS-t, illetve egyéb molekulákat és baktériumokat. Ilyen módon képesek voltak megállapítani, hogy mely mikrobák voltak jelen a bélrendszerben az emésztés ideje alatt. A mintákban azonosított baktériumok esetében a gének aktvitását is vizsgálták.
Mindkét csoportban jellemző volt, hogy a diéta egységesülésével a mikrobiomban eredetileg meglevő különbségek elkezdtek megszűnni. Az étrend megváltozásával a belekben jelen levő baktériumfajokban nem mutatkozott jelentősebb változás, az egyes fajok egyedeinek arányában azonban igen. Ez különösen jellemző volt a húsevők esetében, akiknek emésztőrendszerében négy nap alatt többszörösére nőtt a nagy epemennyiség mellett is működni képes baktériumok száma. (Az epe kulcsfontosságú a zsírok emésztésében, így fokozott húsfogyasztás mellett több termelődik belőle.)
A génaktivitásban szintén akadtak változások. A húsevők bélbaktériumaiban fokozódott azon gének működése, amelyek a fehérjék lebontásában vesznek részt, a növényevők mikrobiomjában pedig a szénhidrátok emésztésében lényeges gének kapcsoltak magasabb fokozatba. Ami még meglepőbb volt, a génaktivitás pár nap alatt gyakorlatilag pontosan ugyanolyanra váltott, mint amit a szigorúan növényevő, illetve húsevő állatok beleinek mikrobáiban is megfigyeltek, mondja David. Még annak az önkéntesnek is rövid idő alatt tökéletesen „húsevővé” változott a mikrobiomja, aki régóta szigorúan vegetáriánus, és csak a kísérlet ideje alatt fogyasztott húst.
Evolúciós szempontból az emésztőrendszer baktériumainak ilyen fokú flexibilitása jelentős előnyökkel járhatott fajunk fejlődésének ideje alatt, hiszen mikrobiomunk a gyors adaptálódás révén bármilyen bevitt tápanyagból képes volt kihozni a maximumot.
Ez persze azt is jelenti, hogy egyszerű étrendbeli változásokkal nagy mértékben lehetséges befolyásolni a bennünk élő mikrobiális közösség összetételét és működését. És mivel, ahogy már említettük, a mikrobiom jellege és egyes betegségek közt szoros összefüggések mutatkoznak, a bélrendszeri baktériumok tudatos alakítása komoly egészségmegőrző szerephez juthat a jövőben. Ehhez persze először rá kell jönniük a kutatóknak, hogy pontosan milyen irányú átalakításokra van szükség ahhoz, hogy a mikrobiom révén egészségesebbek legyünk, de ha ezt sikerül megfejteni, egészen új gyógyászati irányvonalak születhetnek.
