Kevés kártevő keseríti meg jobban a kávétermesztők életét, mint a kávészú. A becslések szerint csak Brazíliában egyetlen év alatt 300 millió dollárnak megfelelő kárt okoztak az apró rovarok, amelyek minden kávétermesztő vidéken elterjedtek. A kávészú kordában tartásán így régóta dolgoznak a termesztők, az igazán jó megoldás azonban eddig váratott magára.
A problémát az okozza, hogy a kávészú élete javát a bogyók belsejében tölti: ott kel ki, tölti el lárva időszakát, a bogyóban bábozódik be, és a felnőtt állatok ott is párosodnak. Gyakorlatilag az egyetlen időszak, amikor a bogyón kívül el lehet csípni az állatokat akkor van, amikor a nőstények új bogyókat keresnek petéik lerakásához. Ez viszont nagyon megnehezíti az állatok irtását, hiszen úgy kellene leszámolni velük, hogy közben a bogyóknak ne essen baja.
A Kaliforniai Egyetem szakértői azonban nemrégiben előálltak egy lehetséges megoldással: a kávészú ellen annak egy természetes ellenségét, az Azteca sericeasur nevű hangyafajt vetnék be. A hangyák a kávécserjéknek árnyékot adó fákon élnek, a kávé ugyanis nem szereti a közvetlen napfényt. A rovarok elsősorban is az ehető inga nevű fafajt kedvelik, és természetes körülmények között a cserjéken élő kávészúval és más dolgokkal táplálkoznak. Ahhoz azonban, hogy a hangyák hatékonyabban tartsák távol a kávészút a nagyobb ültetvényektől is, egyenesen a cserjékhez kell irányítani őket, és a kutatóknak pontosan ezt sikerült megvalósítaniuk.
A szakértők egy mexikói kávéültetvényen kijelöltek 20, egymástól elkülönülő területet, amelyek mindegyikén állt egy ehető inga és rajta egy aktív hangyakolónia, illetve hat kávécserje, amelyek nem érintkeztek egymással. A kutatók a fa egy-egyágától három véletlenszerűen kiválasztott cserjéhez egy madzagot vezettek, hidat képezve a növények között. A maradék három cserjét ugyanakkor nem kötötték össze a fával. A következő napokban aztán rendszeresen megszámolták, hogy melyik cserjén hány hangya tűnik fel. Illetve minden cserjén egy-egy olyan kártyát is elhelyeztek, amelyre tíz halott kávészút ragasztottak fel, és ezek „fogyását” is monitorozták.
Az újonnan létrehozott hidak nagyon népszerűnek bizonyultak a hangyák körében. A kifeszített madzagok háromnegyede bejáratott hangyaútvonallá vált, és minden vizsgálati helyen legalább a madzagok egy részét használni kezdtéka hangyát. A hidak révén a cserjék látogatottsága több mint duplájára nőtt, miközben a fákkal nem összekötött cserjéken nem nőtt a hangyaforgalom. És ami még fontosabb, a hangyák számának növekedése a kávészúkra is hatással volt: a fákkal összekötött cserjékről a kihelyezett rovarok közül átlagosan 3 darab tűnt el az első 30 percben, miközben a híddal nem rendelkező cserjéknél csak átlagosan 1 rovart távolítottak el a kártyáról.
Persze a kihelyezett halott rovarok könnyebb célpontot jelentenek, mint a bogyók belsejében élők, de az eredmények így is bíztatóak. Ha néhány madzag kihúzásával, és az ültetvényre telepített fafajok okos megválasztásával akár csak egy kicsit is visszaszorítható a kávészú, az a termesztőknek rengeteget jelenthet.
