Hamar elterjedt az élet a Chicxulub-kráterben

A dinoszauruszok többségét kipusztító aszteroida becsapódási helyén már pár év elteltével újra felbukkantak az egyszerűbb élőlények.

Hamar elterjedt az élet a Chicxulub-kráterben

66 millió évvel ezelőtt egy méretes űrszikla csapódott a Földbe a mai Mexikói-öböl területén. A becsapódásban és annak globális következményei nyomán az élővilág 75 százaléka elpusztult, köztük a madarakon kívül az össze dinoszaurusz is. Egyes túlélők azonban nagyon gyorsan alkalmazkodtak az új helyzethez: egy amerikai kutatócsoport vizsgálatai alapján a kráter fenekén pár év elteltével megjelentek az első életformák.

Ami meglepő lehet annak fényében, hogy más vizsgálatok szerint a becsapódás globális poklot hozott létre: erdőtüzek dúltak, amelyek miatt a fák java és az ezeken élő madarak is elpusztultak, savaseső öntözte a felszínt, és annyi hamu került a levegőbe, hogy évekre kitakarta a napot, globális éghajlatváltozást idézve elő.

Az új eredmények ugyanakkor nem feltétlenül mondanak ellen a korábbiaknak. Inkább azt jelzik, hogy a becsapódás után szinte rögtön felbukkantak azok a túlélők, amelyek az új környezet adottságait és a versenytársak hiányát kiaknázva gyorsan el tudtak terjedni a kráter belsejében is. A helyrerázódást vélhetően a kráter alakja is segítette, ennek egyik oldala ugyanis nyitott az óceán felé, ahonnan tápanyagban gazdag víz érkezhetett a területre.

Galéria megnyitása

Az eredmények segíthetnek eldönteni egy régóta parázsló vitát is. A szakértők egy része úgy véli, hogy az északi féltekét a becsapódás szöge miatt jobban sújtotta a katasztrófa, mint a délit. Mások a krátertől való távolságot próbálták összefüggésbe hozni a kihalt fajok számával. A kráter becsapódás utáni élővilágának felvirágzása azonban azt sugallja, hogy az élővilág katasztrófa utáni helyrerázódásának regionális eltérései evolúciós okokkal magyarázhatók. Az egyes élőhelyeken az erőforrásokért versengő fajok száma és interakciói alapvető hatással lehettek arra, hogy milyen gyorsan népesült be újra egy-egy terület.

És a kráter esetében ez villámgyors kolonizálást tett lehetővé: a vizsgálatok alapján a becsapódás után hat évvel megjelentek az első élőlények az iszapban. Az első lakók kiléte is meglepő volt: a szakértők eredetileg arra számítottak, hogy a hidrotermális kürtők extrém életformáihoz hasonló fajok lesznek a kráter első élőlények. De a kőzetmintákban megőrződött fosszíliák alapján a kráterfenéken először napjainkban nagyon elterjedt, aprócska eukarióták, az úgynevezett likacsosházúak telepedtek meg.

Ezek egyik faja jól példázza, mi történhetett: a Guembelitria a dinoszauruszok korában kizárólag sekély, partmenti vizekben élt. A planktonfajok javának kipusztulásával azonban hamar elterjedt mindenütt, meghódítva az öböl, majd az óceán mélyebb vizeit is. „A csótányok élték túl” – mondja Christopher Lowery, a kutatócsoport vezetője. „Amikor lehetőségük nyílt rá, előbújtak, és mindent elfoglaltak.”

Neked ajánljuk

Kiemelt
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
0% THM
{{ product.displayName }}
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward