Ausztrália első lakóinak története sokáig igen egyszerűnek tűnt: 40−50 ezer évvel ezelőtt egy legfeljebb 150 főből álló, délkelet-ázsiai embercsoport tévedt a kontinensre, ahol aztán számuk 1788-ig, vagyis az első európai telepesek megérkezéséig 1,2 millió főre duzzadt. A kutatók ezzel kapcsolatban leginkább csak azon vitatkoztak, hogy a népességrobbanás rögtön a kolonizációt követően, vagy csak később következett be.
Egy napokban megjelent tanulmány azonban radiokarbonos kormeghatározási adatokat hozva fel bizonyítékként némileg más képet fest Ausztrália korai lakóiról. Alan Williams összesen 1750 régészeti lelőhely 4575 leletének adatait analizálta, és ezek alapján igyekezett felvázolni az aboriginal népesség létszámának alakulását. Vizsgálata során nem találta nyomát a semmiféle robbanásszerű növekedésnek, hanem inkább fokozatos gyarapodásról lehetett szó az elmúlt évezredek alatt. Ahhoz viszont, hogy fokozatos népességnövekedés mellett a 18. századra 750 ezer−1,2 millió főre duzzadjon a populáció, legalább ezer-kétezer alapítóval kell számolni.
Williams adatai szerint a kezdőpopuláció a letelepedést követően viszonylag alacsony létszámú maradt, és a legutóbbi jégkorszak 22 ezer évvel ezelőtti betetőzése is jelentős, nagyjából 60 százalékos visszaesést okozott az őslakosok számában. A népesség ez után viszonylag lassan rázódott helyre, és csak 12 ezer évvel ezelőtt kezdődött fokozottabb ütemben, stabilan növekedni.
A korábban feltételezettnél jóval jelentősebb kezdőpopuláció viszont valószínűtlenné teszi, hogy a puszta véletlen sodorta volna a későbbi őslakosokat Ausztrália partjaihoz, sokkal esélyesebbnek tűnik, hogy egy tudatos vándorlási folyamat végállomása volt a kontinens. És bár Williams módszereinek pontosságát többen vitatják, modellje meggyőző képet fest a népesség alakulásáról, és érdekes kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban is, hogy mennyire lehetett szándékos Ausztrália betelepítése.
