A Microsoft legmodernebb klienspiaci operációs rendszere, a Windows 11 éppen nemrégiben kapta meg legújabb funkcióbővítő frissítőcsomagját, ami a 24H2 jelölést viseli, és ami számos újítást hozott a Windows ökoszisztéma életébe. Sajnos a szoftver egyelőre még a hibáktól sem mentes, de már dolgoznak a bugok felszámolásán. A motorháztető alatt számos érdekesség is helyet kapott, ilyen például a fájlmásolások gyorsítását szolgáló újítás, de a Windows Update szolgáltatást is alávetették némi optimalizációnak, ennek hatására a frissítések telepítéséhez szükséges idő jelentősen lecsökkent, közben pedig kisebb processzorterhelést is eredményez a folyamat, mint korábban, ami mindenképpen jó hír. Az előrelépést számos újítással sikerült elérni, amelyeknek köszönhetően hatékonyabban bánik az erőforrásokkal a Windows Update a frissítések beszerzése és telepítése közben. Ezt a célt szolgálja egyébként az ellenőrzőpont-frissítés névre keresztelt újítás is, ami még gyerekcipőben jár, okozott már némi hibát, de kezd alakulni a működése.

A Windows 11 24H2 frissítőcsomag jóvoltából számos innovatív technológia áll rendelkezésre a fenti célok eléréséhez. Ezek közé tartozik, hogy a komponensfrissítési jegyzékfájlok feldolgozása egymással párhuzamosan történhet, így egy időben több frissítést is tud kezelni a rendszer, ami mindenképpen lerövidíti a frissítési folyamat elvégzéséhez szükséges idő hosszát. A frissítési jegyzékfájlok esetében nemcsak a párhuzamos feldolgozás jött be újításként, hanem az is, hogy a feldolgozott információkat most már gyorsítótárazza a rendszer, ennek köszönhetően a már feldolgozott adatokat újból fel lehet használni, amennyiben a frissítési folyamat során ismét szükség lenne rájuk. A gyorsítótárazott tartalmakat a rendszermemóriából tudja elérni a Windows Update, amikor épen szükség van rájuk, nem kell újra feldolgoznia a teljes komponensfrissítési jegyzékfájlt. A gyorsítótár működéséhez szükséges memóriamennyiséget a rendszer az aktuális munkafolyamat igényeinek megfelelően tudja módosítani, mindezt dinamikusan teszi, így a memóriahasználat is optimális lehet.

A fenti újítások következtében a belsős tesztek alapján a Windows Update immár akár 45,6%-kal gyorsabban telepíteni a frissítéseket, mint korábban, közben pedig akár 15,3%-kal is csökken a processzorterhelés a megszokott szinthez képest. Ezek az adatok egy Azure Virtual Machine segítségével készültek, egy jól karbantartott rendszert szimulálva. Azoknál a konfigurációknál, amelyek frissítések szempontjából elavultak, vagyis nem kaptak semmiféle frissítést az elmúlt 18 hónapban, szintén érezhető a gyorsulás mértéke: ezeknél 43,6%-kal gyorsabban történhet a frissítés telepítése, közben a processzorterhelés már akár 25%-kal is alacsonyabb lehet. Extraként azt is megnézték, milyen hatással van az újítás a rendszer újraindításához szükséges időre. A jól karbantartott konfigurációnál 39,7%-kal hamarabb indult újra, mint a fenti technológiákat mellőző társa, míg a frissítések szempontjából elavult gépnél 33,5%-os javulást mértek ezen a téren. Azt persze még érdemes kiemelni, hogy ezek az értékek csak és kizárólag a Windows frissítések telepítésére és a miattuk történő újraindításra vonatkoznak, nem az általános rendszerhasználatra.

Ezzel egy időben a funkcióbővítő frissítések mérete is csökkent, ugyanis a Windows Update ellenőrzi, rendelkezünk-e már az adott beépített Windows alkalmazással vagy sem, és az a legfrissebb verzió-e – amennyiben igen a válasz, akkor nem töltődik le a teljes alkalmazáscsomag, ezáltal a frissítések mérete is csökken.