A GPS-műholdak és egyéb atomórákkal bíró hálózatok segítségével próbálná detektálnia sötét anyag jelenlétét két fizikus, Andrej Derevjanko, a Nevadai Egyetem és Makszim Poszpelov, a Victoria Egyetem munkatársa. „Bár számtalan megfigyelés igazolja a sötét anyag létezését, természete továbbra is óriási rejtélyt jelent” – mondja Derevjanko. „Egyes részecskekutatók úgy vélik, hogy a sötét anyag nagytömegű részecskékhez hasonló egységekből áll, mások más véleményen vannak.”
A modern fizika és kozmológia csak az univerzumban jelenlevő anyag és energia 5 százalékát képes kielégítően leírni, a fennmaradó tetemes részről pedig szinte semmit sem tudunk, folytatják a szakértők. A világegyetem a jelenlegi elképzelések szerint 68 százalékban sötét energiából, 27 százalékban sötét anyagból, 5 százalékban pedig anyagból áll. A sötét anyag létére sok jel utal, közvetlenül detektálni azonban mindeddig nem sikerült a jelenlétét.
Derevjanko és Poszpelov úgy vélik, hogy a sötét anyag részecskeszerű felépítés helyett topológiai hibák hatalmas, gázfelhőszerű csoportosulásaként fogható fel, amelyek kisebb-nagyobb hasadékokat képeznek a téridő szövedékében. A szakértők szerint ezek a defektusok észlelhetők lehetnek egy jól összehangolt atomóra-hálózat révén, minthogy egy-egy hibás ponton megváltoznának az alapvető fizikai jellegzetességek, köztük az idő folyása is. Ahogy a szinkronizált órákon áthalad a sötét anyag egy eleme, azok némelyike elhangolódnak. A GPS-műholdak hálózata pedig kiválóan használható lehetne erre a célra.
A szakértők már meg is kezdték az együttműködést a Nevadai Földmérő Laboratóriummal, amely a világ legnagyobb GPS-adatokat elemző központja, és a nap 24 órájában 12 ezer földi állomástól kap adatokat. Derevjanko úgy véli, hogy a GPS alapját szolgáltató 30 műhold fedélzetén található atomórák adatainak elemzése révén kimutatható lehet a sötét anyag jelenléte. A GPS-hálózat átmérője nagyjából 50 ezer kilométer, és az egész rendszer a Földdel és a Naprendszerrel együtt nagyjából 300 km/s-os sebességgel száguldaz űrben. Ha a téridő valamiféle hibáján (sötét anyagon) haladunk át, annak maximum 170 másodpercbe telik átsuhanni a teljes műholdhálózaton, jellegzetes mintázatot hagyva hátra az atomórák adataiban. A kutatók jelenleg a műholdas órák 15 évnyi adatának elemzésével vannak elfoglalva. és remélik, hogy az információhalmaz mélyén a rejtélyes anyag nyomára akadnak majd.
